2008. július 11., péntek

zsúfolt

Ez a hét nagyon zsúfoltra sikeredik, úgy néz ki.
Szerdán volt az utolsó napom a munkahelyemen. Délutánra búcsúpartit szerveztem. Nem sok mindenkit hívtam meg a kollégák közül, valahogy az vezérelt, hogy nem akarom senkire ráerőltetni magam. Osztályon belül sem hívtam mindenkit, de ezt viszont mindenki simán megértette:)
Noha megígértem, nem sírom el magam, nem sikerült tartanom magam ehhez. Öt év. Nekem sokat jelent. Hiányozni fognak ezek az emberek, a munkám, a kialakult életritmusom. De bármennyire szomorú is vagyok, úgy érzem, muszáj volt megtennem ezt a lépést. Már írtam, hogy ez a szakítások éve: ez is egy része az átalakulásnak.
Még a partizás után, szerda éjszaka az ócittal átmentünk vásárhelyre, hajnali 4re érkeztünk, azt hiszem. Hogy hogyan tudtam reggel 7kor felkelni, az azóta is rejtély. Egy kedves emberrel kávézni, az persze jó hajtóerő.
10-11korul indultunk azt hiszem tovább Szebenbe. Már nem tudom.
Szeben. Na igen. Az álomváros. 2007 előtt is annak láttam, de most ha lehet még tündöklőbb. Tökéletesnek ígérkezett a nap. Már jó néhány hete erre az érzésre vágytam: kellemes-másnaposan utazni, és lehetőleg süssön szembe a nap. Arrafelé talán még siettünk volna, de nem csak én voltam lelassulva, így hát kellemes tempóban haladtunk. Nem is reméltem volna, hogy az a nap csak jobb és jobb lesz.
Rég jártam Hermanstadtba, a tavalyi Jethro Tull koncert nem számít, mert akkor nem Szeben volt a főhős, hanem a koncert. Szóval talán 4 év is eltelt, mióta arra jártam. Rengeteg minden megváltozott, körforgalmak nőttek ki a semmiből, épületek szépültek újjá. Az iskolám is fogta magát és elköltözött. Nehezítette a dolgom, hogy alig ismertem rá a városra, idő kellett míg felvettem a hangulatát és belerázódtam. Aztán végül 3 épület, 4 titkárnő és két darab kapus vezetett el Missziz Morchoz. Róla tudni kell, hogy a bürokrácia koronázatlan királynője. Adj uram hatalmat a tudatlanoknak s aztán imádkozz... Mikor betoppantam a birodájába, és tört románsággal előadtam bánatom nem igazán éreztem, hogy ez a Nő, aki megoldja a problémám. Aztán sok vigyorgás, sajnáltatás, egyiklábról a másikra álldogálás s persze a személyes varázsom megtörte a jeget. Még mosolygott is. Elvileg utolsó, végzős évre iratkozom az idén, s mégha soksoksoksoksok különbözetit kell is letegyek, mégiscsak kezdhetem írni az államvizsgadolgozatomat.
A hazafelé út pedig feltette a pontra az i-t. Sok minden belefért: beszélgetések, amik már rég kikivánkoztak, de nem volt hozzá megfelelő fül, fotoszessön. Link.
Ezek kizárólag Dodó fotói, kopirájt:D

Zsúfoltsághoz még hozzájön, hogy holnap utazunk Budapestre, s vasárnap irány Rotterdam. tipptiripp subidubi. És ráadásul sejhaj rütyütyü :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése