2010. december 21., kedd

ezeregy

Újra olvasom gyerekkorom nagy kedvencét az Ezeregyéjszaka meséit. Teljesen új dimenziókat nyitott meg előttem. Eléggé részletesen bemutatja az arabok csodálatos világát, amit mi, nemarabok, szerintem sose fogunk megérteni: rengeteg minden, ami ott magától értetődő, az belőlem kis viszolygást vált ki("Hallom és engedelmeskedem." prrrrr) Amúgy pedig a pajzánkodás még annak dacára is, hogy a női test el van rejtve férfiszem elől, teljesen mindennapi, bár kétségkívül illegális legtöbbször. De ez se fogja őket vissza. Ezekről a fátyolcuccokról kezdtem úgy gondolni, hogy ha az arab csávók ennyire készen állnak egyfeszt, még akkor is, ha a nőt nem is látja, mert az úgy el van bújtatva a ruhái alá, hát akkor mi lenne, ha miniszoknya és csak egy kis bimbó-takaró blúzocskákban járnának pont a nagy meleg miatt.... Kínát leköröznék 10 év alatt népességügyében... :D

2010. november 30., kedd

unom

Hogy is van ez? A kőműves elvállalja a melót, aszongya csütörtökön: két nap. Hétfőn délben pedig már aszogya a kád csak hétvégén lesz beszerelve. Ha be lesz szerelve... Hát nem értem. Miért kell hazudozni. Vagy félrebeszélni. Unom.

2010. november 27., szombat

csoda

mert, hogy ma törtem esszevissza semmitse. Azigen :)

2010. november 26., péntek

zsiger

Üresség. Most ez van.

Olyan naiv tudok lenni. Mindig csodálkozom. Most például azért, mert azt hittem teljesebb ember leszek, ha elérem az idei két kitűzött célom. Az egyik, hogy leállamvizsgázzak. A másik, hogy lejárjon a fránya kocsirészletem. Államvizsga -- kipipálva. Kocsirészlet lejárva. A várva várt eksztázis helyett pedig ürességet érzek. Még annál is borzasztóbb.

Az életem. Meg én. Különben meg minden, ami körül vesz darabjaira hull. Kezdjük ez utóbbival. Eltörtem -egykivételével- az összes borospoharam. Nem eccerre. Csak szerre. Aztán további poharakat is. Néhány perce pedig a vákumos müzlitartót. Egy hete a kávéfőzőm is meghalt. A fürdőszobám helyén egy lyuk, kb olyan mint Hirosima a robbanás után. Szóval egy idő után feladom. Én is csirimpcsörömp. Utálom a zŐszt. Vagy az zŐsz utál engem. :) DE
Megfogadtam, ha meglesz a fürdőszobám, akkor megrészegedek. Bár ez nemjó. Vmi frenetikus kéne. Vagy elérhetetlenebb. Pl. a mai Erdélyben az, hogy elmegyek a könyvesboltba és megveszek egy olyan könyvet, amire régóta áhítozok, majd engedek egy kád forró vizet a vadiújkádamba, és olvasok. Kár, hogy leszoktam a mucsokbüdösdrága bagóról. Mert be jó lenne rágyújtani. :) Vagy énekelnék az esőben. Csak most éppeg hó van a módiban s az meg totál nem érdekes.

2010. július 14., szerda

aztamindenit bejó

Sikerült! Hurrá hurrá. Tipptiripp. És sejhaj rütyütyü :D
Mármint az államvizsgám. Háromszoros hip hip hip.

2010. július 7., szerda

tökös muzsi

Egy örökződ.



You've got to change your evil ways, baby,
before I stop lovin' you.
You've got to change, baby,
and every word that I say is true.
You got me runnin' and hidin' all over town,
you got me sneakin' and a-peepin' and runnin' you down.
This can't go on, Lord knows you got to change, baby.

When I come home, baby,
my house is dark and my pots are cold.
You're hangin' round, baby,
with Jean and Joan and-a who knows who.
I'm gettin' tried of waitin' and foolin' around,
I'll find somebody who won't make me feel like a clown.
This can't go on, Lord knows you got to change, baby.

When I come home, baby,
my house is dark and my pots are cold.
You're hangin' round, baby,
with Jean and Joan and-a who knows who.
I'm gettin' tried of waitin' and foolin' around,
I'll find somebody who won't make me feel like a clown.
This can't go on, Lord knows you got to change, baby.

2010. június 8., kedd

Fel a kezekkel!

Sajnos nincs időm írni ide a közelgő államvizsga és a végre lejárt második félév miatt, de van valami, amit én is szeretnék népszerűsíteni. Nem mást, mint Szőke Laci félelmet nem ismerő írásait az udvarhelyi mocsadékokról. Mindenesetre az egyik csirkeaprólékot ismerem. Egy iskolába jártunk, de ami még érdekesebb, hogy a középiskolai jog óráinkat néha az udvarhelyi bíróságon töltöttük, és már akkor, tizenéve, ott rostokolt a bíróságon. Akkor piti kocsilopás miatt vett magára öltönyt. És tisztán emlékszem, hogy már akkor is az amerikaji filmek hatása alatt volt, mert a bíróval megpróbált egyezkedni, hogy beköpi a bűntársait kegyelem fejébe. A bíró szimplán leröhögte, hogy legalább kussojlon, mert még többet kap, hogy elhallgatta a rendőrség elől az infókat. Ha Csíkszeredának sikerült, nekünk is sikerül a maffiózókat dutyiba záratni. Mert muszáj!

http://www.fekete-feher.info/udvarhely.html

2010. április 23., péntek

tvájlájt

Asztapiculáját. Megnéztem a tvájlájtot. Aki nem látta, ne olvassa tovább bejegyzésemet, mert még le merem csapni a pojént, ha ugyan volt neki olyanja.
Szóval romantikus vámpíros film? Ezt se nem hittem volna. Mondjuk láccik, hogy a leányka nézőket célozzák, nem fröccsent a vér, nem volt belezés se semmi. Ellenben volt jóképű vegavámpír, furcsa főhőslány sötöbő sötöbő. Bevallom hazafijasan, nekem Dzsémsz teccett, az ellenség. Bele is döglött. Na meg az tetszett, hogy aszittem, vámpírkát csinálnak a furcsafőhős lányból, de csakazértsenem.
Szóval vámpíros filmnek túl lányos, de kedves fiúk, ha zUdvarolni akartok a leánynak, ez ponjó lesz.

Bájtmí béjbi.

2010. április 15., csütörtök

kveszcsön

Ha valamilyen okból kifolyólag meghalódna az egész emberiség, és te maradnál egyesegyedül, milyen nyomot hagynál hátra, hogy az utánunk következők tudjanak a civilizációnkról? Nyámi.

2010. április 1., csütörtök

2010. március 3., szerda

úton

Történt, hogy fent voltunk Dorka keresztapujanal a Csereháton. Úgy egyeztünk, o felvisz, majd taxival hazajovunk, hogy tudjam megkostolni a teli Tuborgot, ami ugyebar az egyik nagy kedvencem, de az idei tel úgy elmult anelkul, hogy megizleltem volna. (Mi lett a hatekony marketinggel? Bezzeg ilyensmiert vizsgan elvagnak a mucskok.) S ez eddig rendjen is lett volna, de a taxi muszaj volt hazafele, a megszokott utvonaltol elteroen, masfele hozzon, mert apropenz hianyaban fel kellett valtassam azt. Igy esett meg vala, hogy olyan utvonalon jottunk, ahol Dorka meg eleteben nem jart. Ket perc utan erossen feszengett, kinlodott, aztan csak kinyogte, Anya, biztos, hogy hazajutunk? Mondom, egesz biztos. De, anya, en meg sose jartam itt... Feleltem a teljes bizonyossag meggyozodesevel: Cseppem, ezerbiztos, csak Eperket kimelve, sose jottunk ezen az uton, ami ugyan rovidebb am, de razosabb. Hat az egyetlen génnyúlványom nem nyugodott meg, sőt, elore dolve figyelt, kapaszkodott, szorongott. Erdemes lett volna latni az arcat, mikor az altala ismeros utra rakanyarodtunk. A biztonsag-erzese szart magasrol az ujdosagra, vagy akar a kalandra. Azert mindenesetre felelmetes, hogy a homoszapiensz, ennyire vagyik a megszokottra. Most aztan tenyleg az a kerdes, hogy a megszokottsag mindig gyoz? Azaz inkabb legyen a megszokott szar, mintsem az uj bizonytalan, de talan jobb? Gondolom ez utobbi, mert egybenkent, most gyergyafenynel, farol csungve irnam ezt a blogot, ...

Dorkat a lifthez erve, megdicsertem, milyen ugyes, igy ismeri Udvarhelyt, erre fejet felemelve, buszken kerte ki maganak, o nem ugyes, hanem okos... Amen.

2010. március 2., kedd

hovirag

aszta hejj. szinte tavasz van. Azt mondtak az okosak, hogy hetvegen meg megcsikorgatja a fogat a tel, de beletorik a tavaszba. Eljen a hovirag.

2010. március 1., hétfő

ketezertizenketto

Megneztem a ketezertizenketto filmet. Egy ujabb "megdoglunk az egeszen a vilagon" eposz, raadasul fantasztikusan kivitelezett film ebbol a szempontbol. A megdogles alol kivetelt kepeznek a gazdagok es a politikusok. Na ennyit az evolucios elmeletrol es gyozzon az eletrevalobbrol: kepzelem micsoda geneket menekitenenek at a neksztdzseneresonnek. Am de ezt ok is igy kepzeltek, es gondoltak am a genallomany frissitesere. Megengedtek az elitnek, hogy hozzanak magukkal valakit.
Sakkor el kezdtem torpolni. Nem azon, hogy kit vinnek magammal, hanem, hogy van-e olyan ember a foldon, aki engem valasztana?
Aztan megneztem a a becstelen brigantykat is. TIF film az en reszemrol, nem a dij, hanem a tudjaistenfasza. Mindig baromsagnak tartottam egy egesz nepcsopot eliteleset helyben felszallassal. Rendben utaljuk a ciganyokat. De ne mindegyiket, hanem azokat,akik mellett felek vegig menni nappal az utcan, mert tutti belemkotnek, es azok miatt, akik ingyenelok, es azok miatt akik mocskos budos semmirekellok. De azokat, akik becsulettel helyt allnak, ne buntessuk a tarsaik miatt. Nem az o bunuk. Szoval, csak azert mert valaki a masodik vilaghaboruban a nemet hadseregben szolgalt, nem biztos, hogy hibas a tobb milla zsidohalalert. Sot. S a skalpolas? Hat khm. Az vinetunak se allt mar jol... Pitt urfi egy isteni muvesz, de remelem nem ezert a filmert kap oszkart. Ellenben Ch. Waltzal, aki viszont tokeletes volt. Sot. Fenomenalis. 99.99%ban neki kell nyernie. Nemtom kikkel konkural, de ra szavaznek.

2010. január 25., hétfő

sippsupp

Volt egyszer, hol nem volt, az Operencias tengerenis tul, de meg az uveghegyen is tul, ott ahol a kurtafarku malac lakott. Azaz ott volt egy allatkert. Voltak benne mindenfele allatok, mint a kedves kis felelotlen Hiuz, a hiu Pava, a buszke meresz nagyszaju Zebra, a nagyon szereny kedves kis Nyuszko stb stb. Nagy baratsagban voltak, naponta jartak malatadzsuszt inni a kedvenc palmafajuk ala. Teltek multak a napok, voltak oriasi kacagasok, s mindenfele turpissagok. Egyszer csak egy hideg teli esten, mikor a ropogott a tuz a kalyhaban, es sult a fasirt aa zsirjaban, egyszer csak betoppant a kecses Zergelany. Ugy tunt mindenki egykettore a szivebe zarta. Sot. Csakhogy egy ido utan mindenki maganak akarta a Zergalanyt. Az pedig azt mondta mindegyiknek, hogy o, csakis o a szive parja. Csititgatta, hitegette a heves fiukat, de a tesztoszteron elboritotta az agyukat, -es nem csak azt a szervuket-, igyhat harcba szalltak egymas ellen.
Hol volt mar a baratsag, a szellem felulemelkedese?
A fohoseink sarba tiportak egymast, es a Zergelany arra a kovetkeztetesre jutott, hogy neki kekzold ficko nem eleg jo, mert a dezoxiribonukleinsavbol csakis a legjobb kell. Fogta a kis kecses haccsojat es konnyed mozdulatokkal tovabb szokkent.
Mesenk tovabb folytatodna, ha maradt volna fohosunk. De nem. Viszontolvasasra.
Szep almokat.

2010. január 24., vasárnap

Orak

"Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V."

Virgina Woolf bucsulevele a ferjenek...

I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I cant recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier 'til this terrible disease came. I can't fight any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that — everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V.

2010. január 17., vasárnap

hirtelen semmi frappans nem jut az eszembe

Boldog Uj Esztendot Mindenkinek. Mar reg keszultem irni, de az evvegi kedves teendok es a januari munkahalmazok kiszippantottak belolem minden plusz energiat. Pedig kitalaltam, hogy irok egy anti evvisszatekintot. De aztan nem volt kedvem. Nagyjabol visszatekintes, evelemzo ellenes vagyok. Sokszor ugy erzem, ha ilyent olvasok, hogy mintha bizonyitana akarna az iroja, hogy igenis elt es nagyokat alkotott. Pedig az lenne az igazi, ha masok irnanak rola. De sebaj.

Aztan napokig egett a fejemben egy iras. A toleranciarol. Marmint hogy 2010 a tolerancia eve kellene legyen. Jo lenne masok irant megertobbnek lenni es nemcsak elvarni. Szep is lenne ez az utopisztikus osszefogas. Subidubi. Na de ezt egyszer magamban kellene elkezdjem. Elarulom. Nehez. De halas.