2008. június 30., hétfő

pontpontvesszőcske

Nemrég a fejemhez vágták, hogy folyton panaszkodom itt. Nem ez volt a szándékom. És a látszat csal. „Rosa mama azt mondja, hogy az élet lehet nagyon szép, de azt még nem találták fel, és addig élni kell” hogy Emil Ajart idézzem.

Hajlamos vagyok arra, hogy a jó dolgokat természetesnek vegyem és a rosszabbakat túldramatizáljam, és hát így azokról írok. De ez nem magyarázkodás... :) Azt hiszem, ez az egyik legnagyobb hiba, amit ellehet követni. Mármint nem a drámadrámadráma, hanem az a tény, hogy a fájintos történéseknek nem örvendezek eléggé.
Bele lehet fásulni az állandó nyavalygásba, és ha csak ilyen gondolatok vesznek körül, hiszem, hogy csak ilyenek is történnek. Szerencsére nem nyavalygok túl sokat, bár ezért a minimálisért is megszóltak.. khhm.

Az esti sörözés elmaradt, pótolom egy másikkal. Noha csupán egy kellemesen virtuálsörözés, de attól még jólesik. Sörmókakacagás üzemmód.

2008. június 29., vasárnap

szőke.... ;-)

Felfedeztették velem Katie Melua-t. Ő egy grúz származású brit énekesnő, zeneszerző. Nem tudok betelni vele. A nagy favorit a Nine Million Bicycles című szerzemény. Egyszerű. Imádom. Fantasztikus. Linkelem jutubilag és másolom szövegileg is. Köszi eSJéhánibáni.



Katie Melua - 9 million bicycles

There are nine million bicycles in Beijing
That's a fact,
It's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die.

We are twelve billion light years from the edge,
That's a guess,
No-one can ever say it's true
But I know that I will always be with you.

I'm warmed by the fire of your love everyday
So don't call me a liar,
Just believe everything that I say

There are six BILLION people in the world
More or less and it makes me feel quite small
But you're the one I love the most of all

We're high on the wire
With the world in our sight
And I'll never tire,
Of the love that you give me every night

There are nine million bicycles in Beijing
That's a Fact,
it's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die

And there are nine million bicycles in Beijing
And you know that I will love you till I die!

2008. június 28., szombat

Már három :)










délután.





2008. június 23., hétfő

hümm hümm

hmm. Mi a helyzet akkor, mikor nem az elvárásoknak megfelelően viselkedsz? Mi van akkor, ha meglepsz valakit? Mi van akkor, ha zavarba hozol másokat?

Mi van akkor, akkor ha sokat gondolkodsz valamin, vágyakozol, elérhetetlen dolgok után, és közben rájössz, hogy fölöslegesen aggódtál? Ha a vágyak a fölső polcról az alsó, elérhetővé fokozódnak. Nem biztos, hogy tovább nem találjuk érdekesnek őket. Vagy nem válnak unalmassá. Sőt. Talán ettől válnak emberivé. De az is lehet ettől válnak szürkévé. Millió az egyből.
Mitől emelkednek vagy szürkülnek el a vágyaink?

Érdekes érzés életre csiholni a vágyakat. Az álmokat.

De ha teljesül az Álom,
miről fogok ezután álmodni?

Új álmokra vágyom.

2008. június 21., szombat

hukk

Először is júniushuszonkettedike monnyon le!

Micsoda hülyeség. Máról holnapra nem leszek egy évvel öregebb-ráncosabb- okosabb-tapasztaltabb-kövérebb-sötöbő. Ugyanaz a kicsikatka vagyok. Miért ünnepeljük meg a születésünk napját? Ez az a nap, mikor elvárjunk, hogy családunk, barátaink, kollegáink, ismerőseink smindenki másképp nézzenek ránk, csodáljanak, mondják azt, hogy szebbek vagyunk mint valaha, ragyogunk, s jajjbefinom a torta... az idén is huszonnégy gyertyával persze... ;)

Ennek kapcsán egy kis filmajánló, noha nem rajongok a legtöbb magyar filmért, de ez mégis megfogott. Egész konkrétan: "Boldog Születésnapot!" (2003) Fazekas Csaba filmje.
Emil.RuleZ! filmzenéje alant. endzsoj.

2008. június 16., hétfő

mittomén

Noha még csak év felénél járunk, de már most kijelenthetem, az idei a szakítások éve. Gyökeresen tépem ki magamból az élősködőket. Bár tudom, hogy ezek hosszútávú „befektetések” vagy épp „tőkeelvonások”, attól még lehetek szomorú.

Egy újabb szakítás elé nézek. És eddig ez a legösszetettebb. Egyidőben kell szakítanom jó és rossz dolgokkal. Két arcom lett: kacagós és sírós. Boldog vagyok és szomorú.
Fel a fejjel. Remény nincs..



2008. június 12., csütörtök

Padlás

Néhány évvel ezelőtt irodalmi "klubba" járogattam. Szellemi vezetőnk Zsidó Ferenc volt. Fantasztikus hangulata volt a heti találkozóknak. Sőt. Egyszer vagy kétszer publikálhattunk is a Hargita Népébe.
Akkoriban sokat írtam, igaz nem jelent meg belőlük szinte sehol semmi, de hát nem is az volt a cél. Önmagunk lehettünk. Írhattunk bármit. Őszinte kritikákat kaptunk, nem csak Ferenctől, a klub társak is harag nélkül elmondhatták a gondolataikat.

Az akkori időkből ím egy iromány.


Hogyan lettem én...

Azt hiszem már két éve nem volt állandó kapcsolatom. S tudom elég sok embernek nem kell magyarázzam, járnak még ebben a cipõben mások is... De azért röviden összefoglalva: kevés a pasi, még kevesebb a jó pasi, s ha véletlenül megismerkedsz eggyel, az biztos foglalt vagy épp szerelmi csalódása van, vagy utálja a nõket.
Szal már két éve sehol senki izgisebb. S akkor gondoltam egy nagyot, s elhatároztam, hogy ezentúl biszexuális leszek. Ugyebár így lehet növelni annak az esélyeit, hogy mégiscsak lesz párom. Miért utasítsam el startból az emberiség felét? Telt-múlt az idõ, de pasi továbbra se volt, s a csajok se igazán álltak sorba értem. No, igaz, hogy néha le-lepottyant valami nekem is, de messze voltak attól, hogy a fõutcán, fényes nappal, kéz a kézben sétafikáljak velük emelt fejjel.
Vakargattam a fejem, hogy ejnye-bejnye ez így nem lesz jó, s azon töprengtem, hogy milyen jó egyeseknek: ugyebár vannak a heteroszexuálisak: nekik van a legnehezebb, de leglátványosabb dolguk, hisz nagy a választék; akkor vannak az egynemû párocskák: nekik talán azért jobb, mert kicsinyke számuk miatt hamar egymásra találnak, na meg ott vannak az efféle bárok is e célra; aztán persze a biszexeknek aranyéletük van: „Mindegy fiú vagy lány vagy-e, ha tetszel nekem” – felkiáltással hamar ismerkednek.
Két csoportba hamar besoroltam magam, de akkor meg mi a baj? Az ördögnél egy fokkal szebb vagyok, az IQ-m asszem átlagos. De hát mit lehetne tenni, ha már egyszer ilyen válogatós vagyok, hogy a nyavalya esne belém. S így aztán már két éve, hogy lappang bennem a szerelem.
Egyszer csak beugrott. A vibrátor. No igaz a vibrátornak az a hibája, hogy nem lehet a barátoknak bemutatni. De ki a rosseb akarja bemutatni nekik, még kölcsönadni esetleg. Na így lettem én monoszexuális...

2008. június 9., hétfő

Hatvan csapás



DeákBill vezeti a mahasz listát a Hatvan csapás albummal. Úgy érzem, ez nem semmi. Leelőzi Madonnát, Lilly babát, nellifurtádót, bonjovit, ándréjábocséllit stbstb. A mai zenei palettán a blues sajna már nem szokott lista vezető lenni.
Első meghallgatásra elutasítottam ezt albumot. Kedves barátaim aszonták nem a régit kell várni, hanem a megújulás jegyében hallgatni a dalokat. A Kéne egy üveg bor c. nóta szívbe markoló. Egy nagyon kedves barátomat juttatja eszembe, bár ő ledöbbent ezen kijelentésemen... Bár az is lehet magamat érzem a dalban. Nemtudom. Szép a szöveg. Szép a zene. Hmm a zene lehet szép?

A belinkelt dal sok sok emléket ébreszt. Emlékeztet, hogy ha vmit akarunk, akkor harcolni kell érte. Nem bármi-, mindenáron, de meg kell próbálni. Nem akarok nyálcsorogtatni, de én eccer kéccer jól leszívtam, mert nem akartam küzdeni. Gyávaságból, félelemből, hogy úgysem sikerül.
Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (Az esőcsepp kivájja a követ, de nem erővel, hanem gyakori eséssel.)

2008. június 8., vasárnap

atázvos

Átkapcsoltam nyári üzemmódba, azaz igyekszem minél többet kirándulni, jönnimenni sminden.
Rokoni szálak kötnek Szovátához, ígyhát sok sok vakációt ott töltöttem gyerekként. A nyolcvanas években gyakran jártunk az egyik hotelbe úszkálni, ahogy akkor hívtuk, a „piszcsinába”. Azóta a magánkézbe került szállodát gyönyörűre kivikszolták. Az eddigi egyetlen medencét kettészabták: az egyik édesvizű maradt (sok bugyborékos játékkal felszerelve, divatosan fogalmazva élményfürdővé alakították), a másikba a Medve tóból merték a vizet és harminchárom fokosra melegítették fel. Nem egy olcsó mulatság ott úszkálni, de istenien éreztük magunkat. Nagy duzzogva el tudnék képzelni a kertemben egy medencét. Na de se kert, se medence:) Éljen a nyár!

2008. június 7., szombat

Csindaratta

Újabb nehagydki-kiállítás nyílt Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban. http://www.nagybanya-art.ro/main.php?l=hu&m=1
Munkácsy kiállítás után, most a nagybányai művésztelep remekeiből láthatunk ötven festményt július 18ig. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyb%C3%A1nyai_m%C5%B1v%C3%A9sztelep

Fantasztikus tárlat. Reklámozom, mert jót tesz a léleknek a látvány.

A sok sör, amit utána megittunk a gében se volt semmi:) Az is jót tett a lelkemnek. Meg aztán az is lélekemelő, hogy hat pasi mellett egyedül képviseltem nemem.

Ma reggel pedig egy fúvós zenekar csindarattája ébresztett. Szejkenapok vannak. Emlékszem gyermekkoromban már a hajnali óráktól vártuk hogy jöjjenek. Utána a művház előtti a táncosokat bámultuk: mindenféle népek ropták a ropnivalójukat. Szégyen s gyalázat, az idén kihagytam. Persze az esti hepaj is beleszámít, de akkor is szégyen, hogy kihagytam az idén.

2008. június 4., szerda

milettvolnaha

Szeretek eljátszani a Milettvolnaha gondolattal. Egy-egy tettünk, reakciónk a múltban, talán teljesen megváltoztatná a mostani életünk. Félelmetes belegondolni, hogy ez a jelenre is igaz: talán az is sorsdöntő lehet, ha sétálsz a utcán és rámosolyogsz egy idegenre, aki visszamosolyog rád. Mindenképp kipróbálom. Sorsdönteni akarok ;-) Érdekes szituációkat eredményez, mikor az ember nem az elvárt módon reagál. Elmondhatom, szeretek mosolyogni. Dorka úgy szintén. Séta közben mindig csacsog, az emberek ösztönösen mosolyognak nekünk, nagyon kevesen kerülnek ki, pillantásukat máshová szegezve.

Van egy ember, aki elgondolkoztat. Hátborzongatóan jó érzés arra gondolni, milettvolnaha... ha mondjuk öt évvel ezelőtt ismerem meg. Csiklandozza a fantáziám. Egyébre nem is futja, de azt maximálisan megélem. Bizsergetően izgalmas. Aztán persze hamar visszarázódom a valóságba, s megyek tovább. De milenneha....

2008. június 3., kedd

képek

Nagyjából eseménytelenül telnek a napok, délelőttök kiszippantják belőlem a zEnergiját. De egyre közelebb van a szabadság, ez tartja bennem a lelket:)

Dorka képek