2008. november 30., vasárnap

2008. november 29., szombat

gonosz

Annyira gonoszak az emberek. Tudom: nem kellene figyelemre se méltatni, és azt is tudom, hogy ha gonoszságra gonoszsággal felelsz, akkor csak no a gonoszság hatalma, és nem lehet véget vetni soha. Tudom, az a legjobb, ha mások gonoszságait jósággal, de legalább közönnyel tekintem, de azt hiszem elfáradtam. Belefáradtam mások mocskolódásaiba, pletykálásaiba, és minden ilyenbe, ami másokat bánthat. S mindez csupán csak azért, hogy a ranglétrán magasabbra szárnyalhass, és teljesen mindegy, hogy milyen áron. BármiÁron. Ezt a mocsok népséget másképp nem is lehet hívni. BármiÁron. És úgy érzem, hogy valamilyen módon pedig érzékeltetni kell mar ezzel az Áronnal, amit tesz az nem helyes, sőt, egészségtelen mások lelket tekintve. És mindezt úgy, hogy a saját „kezem” ne mocskoljam be a hazugsággal. Ez lehet a megoldás. A saját eszközeit felhasználva kell csapdába hullajtani. Mert másképp nem lehet. Vagy meghalunk, vagy harcolunk. HARCOLUNK...amíg van erőnk hozza.

2008. november 28., péntek

pillogtatás

Szita-szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.

2008. november 23., vasárnap

másodszor

Történt egy s más mióta nem írtam. Például, hogy újra egyetemista vagyok. Újra másodéves... A családunk fele kétszer járta a másodévet úgyhogy ebben sincs semmi nagy kunszt. Úgyhogy reszkess szereda mer' jövök ;)

Na éljenek a feromonok hiphiphurrá.

2008. november 7., péntek

grínporno

Meghökkentő. Érdekes. Lenyűgöző. A Green Porno.

Előjáték:
Sundance fesztiválék kértek Isabella Rossellinitől valami rövidet. Mármint filmet. Mobilfilmnek. Ő pedig eleget tett a kérésnek green pornót gyártott. Azaz bogárpornót. Mert a művésznő szerint a bogarak - és most idézem- „rendkívül pornográf módon szeretkeznek”.

Eksön:
Így lesz Isabella Rossllini csiga, földigiliszta, szentjánosbogár, méhecske, légy, imádkozó sáska. Ez utóbbinál ráadásul a hím szerepet játssza el:)

Utójáték:

Ezt mindenki maga döntse el:)
Kettőt beválogattam:)



kedvenc kedv

A mai nap. Egy olyan nap, amire emlékezni lehet évek múlva is. Reggel, mikor nem volt kedvem elvánszorogni a zuhany alá se, mert alig tudtam felébredni, nem gondoltam volna, hogy ennyire mozgalmas-izgalmas nap lesz ez.
Egy kedvenc unokatesó telefonál, hogy töltsünk együtt délután néhány órát. Majd kedvenc Encénkkel vacsi a lassan kedvenc helyünkké avanzsálódott kínajiban. Dorkának rizs helyett szalmapityit rendeltünk, erre persze csak rizset akart enni ...

És mi kell még a tökéletes estékhez? Egyebek közt nem árt, ha a kedvenc borunkkal koccintunk a kedvenc barátunkkal, s ha az elfogy, akkor a szekrény mélyéből előkerül a kedvenc shiraz. Kedvenc blogból kedvenc ipé. Ami kedvesen ijesztő és elképesztő.
Ki vagy te kedves idegen. Jó szándékkel jöttél vagy kiáltsunk farkast?

2008. november 5., szerda

gyertyaláng

Gyerekkoromban november elseje teli volt kalanddal. Utaztunk a nagyszülők sírjához, Marosvásárhelyre, Szovátára. Sajnos nem ismertem nagyszüleimet, így leszámítva szüleim szomorúságát, nem igazán voltunk mi gyerekek bánatosak. Főleg a Szováta-Vhely útvonalat imádtuk. Hujujj:) Ott voltak a "szöktetők". Volt, hogy visszafordultunk: még egyszer tudjunk átszöktetni a bukkanókon. Már nem léteznek sajna, pedig azóta is próbálkozunk azóta is szüntelen... Ez az élmény is konzerválódik, megszépül, átlényegül.
És este mikor hazaértünk, mindig megnéztük a lépcsőház ablakából az egyik temetőt, gyönyörű volt a sok gyertyafénnyel.

November elseje már nem kaland. Immár a mi gyertyáink is részesei lettek a lépcsőházi látványnak...

2008. november 3., hétfő

Óh szív! Nyugodj!

Úgy tudok ujjongani, mikor valami csodásat találok, hallok, látok. Munkahelyement a Petőfi rádiót hallgatom, nagyon bejön a zenéje.
Itt hallottam József Attila egyik megzenésített versét Ágnes Vanilla előadásában, az Oh szív! Nyugodj! címűt. Egyszerűen fantasztikus, isteni.

Ím a vers, alant jutub videJÓklip.

Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.