Gyerekkoromban november elseje teli volt kalanddal. Utaztunk a nagyszülők sírjához, Marosvásárhelyre, Szovátára. Sajnos nem ismertem nagyszüleimet, így leszámítva szüleim szomorúságát, nem igazán voltunk mi gyerekek bánatosak. Főleg a Szováta-Vhely útvonalat imádtuk. Hujujj:) Ott voltak a "szöktetők". Volt, hogy visszafordultunk: még egyszer tudjunk átszöktetni a bukkanókon. Már nem léteznek sajna, pedig azóta is próbálkozunk azóta is szüntelen... Ez az élmény is konzerválódik, megszépül, átlényegül.
És este mikor hazaértünk, mindig megnéztük a lépcsőház ablakából az egyik temetőt, gyönyörű volt a sok gyertyafénnyel.
November elseje már nem kaland. Immár a mi gyertyáink is részesei lettek a lépcsőházi látványnak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése