2013. július 9., kedd

csak szép csendesen.

Kedves Névtelen, jól esett olvasni, hogy olvasnál :) Néha mikor történik valami nemszokványos, akkor sokszor megírnám a megaszondásom. Különben is annyit csavargunk, ahová tudunk elmegyünk, amíg tehetjük, s amíg van miből:) Szóval lenne amiről vagánykodjak, meg panaszkodjak, meg egyáltalán pufázzak :) Éljen a nyár addig is. tipptiripp sminden:)

2013. április 2., kedd

srég

rég. Nagyon rég írtam ide. Na, nem mintha nem lenne mondanivalóm, mert abban hiba nincs. Este, mikor már lélegzethez jutok, kisebb bajom nagyobb annál, hogy rütyütyüzzek. De azért hiányzik. Sokminden. De most is úgy gondolom. A blogírás szingli műfaj. :)

2011. december 15., csütörtök

bátöri lóu

Esment eltelt egy év. Csomó tekintetben sikeres, másban nem annyira, egybiztos, úgy eltelt, hogy szinte észre se vettem.
Találtam egy frappáns blogot, mármint találtam kb 1oo ember facebookján lájkolva, a tékasztorikat, hát jókat lehet kacagni Viki bejegyzésein. S főként azért, mert kissé tucatcsaj, és most a szó nem rossz értelmében írom ezt, hanem elég sok lányt ismerek, aki elvégezve az egyetemet kénytelen a szüleinél lakni, totál egyetemetnélkülöző állásban gürcölni, pasitlan, kilátástalan, mindenféle -tlan de azért humoránál van. Nemtudni, mi van manapság a fiúkákkal, hogy hagyják parlagon heverni a belevaló csajokat :) Bár az is érthető, ha egy harmincas fiúka nem épp harmincas leányra áhítozik, hanem egy hamvasártatlan huszonkettesre. Na szóval visszatérve Vikire, őt olvasva eszembe jutott a saját blogicám, és rájöttem, hogy manapság olyan kevés időm van írni, vagyis nem is az idő a hibás, hanem az engergiaszintem. Nagyon várlak kedves decemberhuszonharmadika délutánnégyóraötperc, már nagyon vágyom egy kis pihenésre, ami totál ki fog fárasztani, de hiphiphurrá.

S már megvan az idei szentülmegfogadomom is. Nem akarok le szokni semmiről :D

Na még valami, micsoda szencségtörés, hogy a helyesírás ellenőrzőm nem ismeri a facebook, meg a lájkolni szavakat? :D Asztahétfánfütyülősrézangyalát!

2011. október 27., csütörtök

A Hold, a Nap és s Csillagok...

Sokan tudják rólam, hogy sorozatőrült vagyok, és nem izaurás izékre kell gondolni meg barátokköztre... De mégis, ritkán kap el annyira a hév, hogy itt is írjak egy alkotásról, most mégis megteszem. Hétvégém nagyjából azzal telt, hogy megnéztem a Game of Throne c sorozat első évadját. És azóta egy valamit leszámítva, semmi másra nem tudok gondolni. Az imdb.com oldalon 9,2-t kapott, tőlem minimum a csillagos 10est. Nem szeretnék spoilerezni különösképp, de egy kis összeállítást úgyis muszáj megosszak, s bár a történet szempontjából nem sokat árul el, mégis őszintén remélem, hogy azok is megértik a történetüket, akik nem fogják megnézni a sorozatot, illetve elolvasni George R.R. Martin könyveit...
S bár nem adom fel, egyelore technikai okokból nem tudok tecsőt linkelni:(

2011. október 18., kedd

Nyisz-nyisz...

Megnéztem vagyis újra néztem a The Doors c filmet, a Hairt, Forrest Gump-ot s rájöttem az élet szép, még akkor is, ha épp véres a nyakam..... :) ez nem vicc de azért kacagok:) Annyira csodás ez az ősz... :)
Nagyon szeretem...

2011. október 14., péntek

sejhaj rütyütyü :)

Tiszta véletlenül fekete garbóba, farmerbe es teniszcsukába jöttem ma dolgozni. Most tudtam meg, h ma Steve Jobs nap van.....

Ezt már nemtom letagadni.....:))

2011. október 13., csütörtök

A szikrám, nem ba szikrám:-)

Egy beszélgetés kapcsán meséltem erről a blogról Valakinek. Aztán beléptem én is. Az utolsó bejegyzésem márciusi. Hmm.
Nemrégiben azt olvastam a blogírás már nem trendi. Sőt. Egyenesen ciki. Na szerintem meg a kézírás ciki. Mégis hogyan mehet ki divatból a naplóírás, pláné, ha azzal a perverz gondolattal társítható, hogy mások is olvassák...

Mégis valahogyan nálam is kiment divatból. Pedig van bennem még kiírnivaló. Hajjaj, de még mennyi. Nemtom mással magyarázni, minthogy eltunyultam. Meg aztán a facebook az új kedvenc. Bárhogyan is lesz tovább, az elmúlt egy hónapban nagyon felrázódtam. Csak úgy forr és szikrázik körülöttem a levegő. Szeressem ezt az érzést. Annyira kábító..csábító...mámorító.
És már csak egyet tudok: Carpe Diem! Jut, amennyi jut.