2011. december 15., csütörtök

bátöri lóu

Esment eltelt egy év. Csomó tekintetben sikeres, másban nem annyira, egybiztos, úgy eltelt, hogy szinte észre se vettem.
Találtam egy frappáns blogot, mármint találtam kb 1oo ember facebookján lájkolva, a tékasztorikat, hát jókat lehet kacagni Viki bejegyzésein. S főként azért, mert kissé tucatcsaj, és most a szó nem rossz értelmében írom ezt, hanem elég sok lányt ismerek, aki elvégezve az egyetemet kénytelen a szüleinél lakni, totál egyetemetnélkülöző állásban gürcölni, pasitlan, kilátástalan, mindenféle -tlan de azért humoránál van. Nemtudni, mi van manapság a fiúkákkal, hogy hagyják parlagon heverni a belevaló csajokat :) Bár az is érthető, ha egy harmincas fiúka nem épp harmincas leányra áhítozik, hanem egy hamvasártatlan huszonkettesre. Na szóval visszatérve Vikire, őt olvasva eszembe jutott a saját blogicám, és rájöttem, hogy manapság olyan kevés időm van írni, vagyis nem is az idő a hibás, hanem az engergiaszintem. Nagyon várlak kedves decemberhuszonharmadika délutánnégyóraötperc, már nagyon vágyom egy kis pihenésre, ami totál ki fog fárasztani, de hiphiphurrá.

S már megvan az idei szentülmegfogadomom is. Nem akarok le szokni semmiről :D

Na még valami, micsoda szencségtörés, hogy a helyesírás ellenőrzőm nem ismeri a facebook, meg a lájkolni szavakat? :D Asztahétfánfütyülősrézangyalát!