Esment eltelt egy év. Csomó tekintetben sikeres, másban nem annyira, egybiztos, úgy eltelt, hogy szinte észre se vettem.
Találtam egy frappáns blogot, mármint találtam kb 1oo ember facebookján lájkolva, a tékasztorikat, hát jókat lehet kacagni Viki bejegyzésein. S főként azért, mert kissé tucatcsaj, és most a szó nem rossz értelmében írom ezt, hanem elég sok lányt ismerek, aki elvégezve az egyetemet kénytelen a szüleinél lakni, totál egyetemetnélkülöző állásban gürcölni, pasitlan, kilátástalan, mindenféle -tlan de azért humoránál van. Nemtudni, mi van manapság a fiúkákkal, hogy hagyják parlagon heverni a belevaló csajokat :) Bár az is érthető, ha egy harmincas fiúka nem épp harmincas leányra áhítozik, hanem egy hamvasártatlan huszonkettesre. Na szóval visszatérve Vikire, őt olvasva eszembe jutott a saját blogicám, és rájöttem, hogy manapság olyan kevés időm van írni, vagyis nem is az idő a hibás, hanem az engergiaszintem. Nagyon várlak kedves decemberhuszonharmadika délutánnégyóraötperc, már nagyon vágyom egy kis pihenésre, ami totál ki fog fárasztani, de hiphiphurrá.
S már megvan az idei szentülmegfogadomom is. Nem akarok le szokni semmiről :D
Na még valami, micsoda szencségtörés, hogy a helyesírás ellenőrzőm nem ismeri a facebook, meg a lájkolni szavakat? :D Asztahétfánfütyülősrézangyalát!
2011. december 15., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)