2010. november 30., kedd

unom

Hogy is van ez? A kőműves elvállalja a melót, aszongya csütörtökön: két nap. Hétfőn délben pedig már aszogya a kád csak hétvégén lesz beszerelve. Ha be lesz szerelve... Hát nem értem. Miért kell hazudozni. Vagy félrebeszélni. Unom.

2010. november 27., szombat

csoda

mert, hogy ma törtem esszevissza semmitse. Azigen :)

2010. november 26., péntek

zsiger

Üresség. Most ez van.

Olyan naiv tudok lenni. Mindig csodálkozom. Most például azért, mert azt hittem teljesebb ember leszek, ha elérem az idei két kitűzött célom. Az egyik, hogy leállamvizsgázzak. A másik, hogy lejárjon a fránya kocsirészletem. Államvizsga -- kipipálva. Kocsirészlet lejárva. A várva várt eksztázis helyett pedig ürességet érzek. Még annál is borzasztóbb.

Az életem. Meg én. Különben meg minden, ami körül vesz darabjaira hull. Kezdjük ez utóbbival. Eltörtem -egykivételével- az összes borospoharam. Nem eccerre. Csak szerre. Aztán további poharakat is. Néhány perce pedig a vákumos müzlitartót. Egy hete a kávéfőzőm is meghalt. A fürdőszobám helyén egy lyuk, kb olyan mint Hirosima a robbanás után. Szóval egy idő után feladom. Én is csirimpcsörömp. Utálom a zŐszt. Vagy az zŐsz utál engem. :) DE
Megfogadtam, ha meglesz a fürdőszobám, akkor megrészegedek. Bár ez nemjó. Vmi frenetikus kéne. Vagy elérhetetlenebb. Pl. a mai Erdélyben az, hogy elmegyek a könyvesboltba és megveszek egy olyan könyvet, amire régóta áhítozok, majd engedek egy kád forró vizet a vadiújkádamba, és olvasok. Kár, hogy leszoktam a mucsokbüdösdrága bagóról. Mert be jó lenne rágyújtani. :) Vagy énekelnék az esőben. Csak most éppeg hó van a módiban s az meg totál nem érdekes.