Üresség. Most ez van.
Olyan naiv tudok lenni. Mindig csodálkozom. Most például azért, mert azt hittem teljesebb ember leszek, ha elérem az idei két kitűzött célom. Az egyik, hogy leállamvizsgázzak. A másik, hogy lejárjon a fránya kocsirészletem. Államvizsga -- kipipálva. Kocsirészlet lejárva. A várva várt eksztázis helyett pedig ürességet érzek. Még annál is borzasztóbb.
Az életem. Meg én. Különben meg minden, ami körül vesz darabjaira hull. Kezdjük ez utóbbival. Eltörtem -egykivételével- az összes borospoharam. Nem eccerre. Csak szerre. Aztán további poharakat is. Néhány perce pedig a vákumos müzlitartót. Egy hete a kávéfőzőm is meghalt. A fürdőszobám helyén egy lyuk, kb olyan mint Hirosima a robbanás után. Szóval egy idő után feladom. Én is csirimpcsörömp. Utálom a zŐszt. Vagy az zŐsz utál engem. :) DE
Megfogadtam, ha meglesz a fürdőszobám, akkor megrészegedek. Bár ez nemjó. Vmi frenetikus kéne. Vagy elérhetetlenebb. Pl. a mai Erdélyben az, hogy elmegyek a könyvesboltba és megveszek egy olyan könyvet, amire régóta áhítozok, majd engedek egy kád forró vizet a vadiújkádamba, és olvasok. Kár, hogy leszoktam a mucsokbüdösdrága bagóról. Mert be jó lenne rágyújtani. :) Vagy énekelnék az esőben. Csak most éppeg hó van a módiban s az meg totál nem érdekes.
2010. november 26., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése