2008. július 30., szerda

ez teljesen sejhajrütyütyü

Nem igazan volt fizikai erőm írni az utolsó héten. Kiszippantottak belőlem a kirándulások. Voltunk csomófelé: a rotterdami állatkertben. 6 órát szinte észrevétlenül eltöltöttük ott, utána Dorka a kínaiban evés helyett már csak aludni tudott. A kínai amúgy isteni finom volt, igaz picit furi úgy enni, hogy a csirkén kivül szinte semmiről se tudtam mijaz, de tkp. nem is volt fontos. Ízlett és kész :)
Szinte elmaradt, de aztán mégis összejött egy amszterdami kirándulás. Tavaly folyt a nyálunk egy csatornahajókázás után, az idén bepótoltuk. 100 highlight in Amsterdam-ot választottuk. Hát látnivaló az van kezicsókolom. És ami száz százalék, hogy egynap nemnap Amszterdamban. Sódrodtunk a tömeggel, aztán ettünk finom olaszt, aztán megint sódrodtunk, aztán kis pofertje, a híres holland kis vajas-porcukros seggnövelő palacsinták.
A sok dínom-dánom meg is látszik rajtam, de cseppet sem bánom. Imádom felfedezni az új ízeket, az új ízkombinációkat. A görög étteremben fedeztem fel, hogy a kígyóuborka egészen érdekes mézzel. Órákig tudnék áradozni a kínai ízekről, de nem teszem, mert az izlelőbimbóim aszongyák fölösleges, vannak dolgok, amiket konkrétan szájba kell venni, hogy igazán élvezhető forrásnak számíthassanak ;)

aztán jött a nemszeressempfujjutálom rész:
Este pakolás, a hátizsákom 19,5 kilósra sikeredett. Pontfiksz belefértem a wizzair poggyászsúlyba. A repülőút hazafelé több, mint kellemes volt, szinte végig lehetett látni a városokat, falukat. Kétszer döcögött az út alatt a gép, olyan vicces, mikor a fedélzet összes utasa egyként szisszenkiálthörrögfel. A landolás volt még picit felhorkanós, de az a kicsi pattogás már mit számít... :) Nekem hirtelen az egy régi favicc jutott az eszembe:
Repülőgép nagy nehezen leszáll, a pilóta alig bírja megállítani a gépet a pálya végétől egy méterre, és miután letörölte az izzadságot a
homlokáról, így szól:
- Ez meleg volt, ez a leszállópálya alig ötszáz méter hosszú!
- És három kilométer széles - néz ki a másod pilóta az ablakon.

Úgy eltelt ez a szinte három hét mint pinty. S ha arra gondolok, holnap förszt déj et máj nyú work, akkor jön, hogy sikítsak.

2008. július 23., szerda

mandula

Vegre nyar lett itt is. Marmint Hollandiahoz kepest jo ido van. Bar mondjuk ket napja annyira hideg volt a lakasban, be kellett uzemeljuk a kazant.

Barhova megyunk Dorkaval, mosolyognak nekunk az emberek. Kezdem megszokni, de eleinte mind arra gondoltam, hogy maszatos vagyok, le van csuszva a zip... ilyesmik. Meg most sem ertem, hogy miert teszik, de visszamosolygok en is.
Raadasul mar megkerdeztek, hogy olasz vagyok-e. Egy kalauz pedig torokul kezdett velunk tarsalogni. Valaszul magyarul vigyorogtam.

na eljen a csuzdahintalipinkahomokozo s a tengerpart.

2008. július 21., hétfő

Kinderdijk

Rotterdamtol nem messze van Kinderdijk, 19 szelmalommal csalogatja a turistakat. A hollandok igy szabalyoztak a Lek folyo vizzszintjet, "egyszeruen" kiszivattyuztak s igy nyertek teruleteket. Ide latogattunk el vasarnap, es hogy meg izgisebb legyen, hajoval tettuk meg odaig az utat, a Nehalenniaval. Felhajoztunk a Maas folyon, majd a Lek-en tovabb fel egeszen Kinderdijkbe. Az odauton pazarul sutott a nap, de eleg vicces volt, hogy ahogyan kikotottunk, rogton el kezdett esni az eso. De szerencsere hamar el is allt. Setaltunk a malmok kozott, fantasztikus latvany, barmerre nezel malom... :)

Visszaerve, elmentunk a Walk of fame rotterdami verziojahoz.



























dreamin'

Kinderdijkből hazafelé láttunk teherhajókat (nemtom ez a nevük?)
Simán el tudnám képzelni magam egy ilyenen. Le s fel járkálnak a Maason, gondolom jól megy soruk, legalábbis a hajó tatján látható luxuskocsik látványa erről árulkodik. Ált. családostól ott laknak a hajón, kintről nézve nagyon vagány lehet.









2008. július 19., szombat

gorog

A tegnapi nap nagyon fantasztikusra sikeredett. Azzal kezdtuk, hogy elvonatoztunk Hagaba Dorkaval. Csak 15 percnyi vonatozas. Hagaban pedig 25 percet troliztunk a tengerpartig, ahol Eniko vart minket. Elmentunk ebedelni a Pasta Companyba, isteni finom lasagnat ettunk, bar az altalam ismert lasagnatol teljesen eltert. Aztan kisetaltunk a tengerpartra, s ott lustiztunk szinte egesz nap. Persze beiktattunk egy csuzdazast, zsirafos szokdosest is. Este hatkor randiztunk Enikovel, bevillamosoztunk Haga belvarosaba, s egy jot Leffeztunk a Havanna c. kis pubban. Mikor Sandor csatlakozott, atvonultunk testuletileg egy gorog etterembe, a Knossosba. Nagyon szeretem azokat az ettermeket, amikben palinkaval varjak a beterot. Itt is igy volt, kaptunk finom ouzot. Ugynevezett starterekkel kezdtuk a vacsit. Kaptunk vmifele vinetakremet, ikrakremet es panirozott mezes fetat. Rajottem kozben, hogy izlik a mezes kigyouborka, nagyon erdekes parositas.
Noha felhivtak kedves figyelmem, hogy csak kostolgassam az eloeteleket, nehogy jollakjak, nem vettem komolyan a figyelmeztest es sajna nem tudtam mindmegenni a foetelt, amirol el kell mondjam isteni volt. Vegyes talat rendeltem, hogy minel tobbfele izt tudjak megkostolni: muszaka, baranysult, steak, tzatziki s meg valami szuflakit, vagy akarhogy is irjak :) Ittunk egy jellegzetes gorogbort a vacsora melle. Gyanta tette izgalmassa az izet.
Dorkanak nagy sikere volt, meg a konyhaba is bemehettunk, mig a fagyijat osszeallitottak. A szakacsok is mind jokedvuek voltak, kacagtak nekunk. Zarojelben jegyzem meg: a gorogpasik tenyleg jok:)

Ejjel 11re erkeztunk meg Rotterdamba, senkit nem kellett ringatni...










2008. július 18., péntek

semmi

Ma nem csináltunk semmit. Néztük, hogy esik az a fránya eső.
Így hát bánatunkban egész nap ettünk és ittunk. Garnélarákos rizottot készített Sándorka. Isteni finom volt. Ez volt a nap fénypontja.


Napisten ragyogj fel. lécciléccilécci.

2008. július 17., csütörtök

csokibácsi

Tegnap a belvárosban császkáltunk egész nap. Bámultunk s ámultunk. Bementünk mekdónáccba fagyit venni, s eccer csak Dorka elkezdte szajkózni: Anyuuuuuuuuu, néééé, csokibácsi csokibácsi... Valahogy örvendtem hirtelen, hogy a hollandok nem tudnak magyarul:)
Érdekes dologra figyeltem fel. Kettőre rögtön.
Ahhoz, hogy eljussunk a belvárosba, át kell vágtassunk a Rotterdam Centraal állomáson. Ott mindig tumultus van. Sokféle népség járkál. Dorka mindig meg van szeppenve. Meg se mukkan míg átérünk.
Este vacsoránál általában angolul társalgunk, Dorka szép csendben eszik, semmiduma. Ez pedig nagy dolog tőle... Napközben pedig újabban "angolul" karattyol, s engem angolul beszéltet. S mikor megyünk le a lépcsőn, akkor csak és kizárólag románul hajlandó a lépcsőfokokat számolni. Megtanítottuk néhány holland szóra (köszönés, megköszönés stb) isteni jó a kiejtése.
Kár, hogy felnőttként már nem vagyunk ennyire fogékonyak.