csokibácsi

Tegnap a belvárosban császkáltunk egész nap. Bámultunk s ámultunk. Bementünk mekdónáccba fagyit venni, s eccer csak Dorka elkezdte szajkózni: Anyuuuuuuuuu, néééé, csokibácsi csokibácsi... Valahogy örvendtem hirtelen, hogy a hollandok nem tudnak magyarul:)
Érdekes dologra figyeltem fel. Kettőre rögtön.
Ahhoz, hogy eljussunk a belvárosba, át kell vágtassunk a Rotterdam Centraal állomáson. Ott mindig tumultus van. Sokféle népség járkál. Dorka mindig meg van szeppenve. Meg se mukkan míg átérünk.
Este vacsoránál általában angolul társalgunk, Dorka szép csendben eszik, semmiduma. Ez pedig nagy dolog tőle... Napközben pedig újabban "angolul" karattyol, s engem angolul beszéltet. S mikor megyünk le a lépcsőn, akkor csak és kizárólag románul hajlandó a lépcsőfokokat számolni. Megtanítottuk néhány holland szóra (köszönés, megköszönés stb) isteni jó a kiejtése.
Kár, hogy felnőttként már nem vagyunk ennyire fogékonyak.