út

Szóval. Az utazás. Budapestre végül busszal mentünk, Dorka Kolozsváron csatlakozott. Annyit csacsogott, tereferélt, imádta az egész busz. Az egyetlen gondom az volt, hogy nem tudtam aludni. Félóránként felszöktem. Szerencsére Dorka végigaludt, így másnap is vidám volt egész nap. Sajna hajnali 5re már megérkeztünk Budapestre és a repülőnk csak délután négykor indult... vagyis szállt.. Jöttünk-mentünk, s valahogy eltelt az a pár óra. A csekkint még ilyen hamar sose intéztem el. Kb 10 perc alatt bent voltunk a terminálban, s ebbe beleszámolom a csekkint, útlevelet, vámot.
A repülőút jó volt, bár erős turbulenciák is voltak. Szinte végig a biztonsági övet magunkon kellett hagyjuk. Rám tört a szokásos álmosság repülés közben, Dorka persze teli volt energiával. Mázlimra a harmadik ülést egy kedves pasi foglalta el, végig beszélte az utat Dorkával, szunyokálhattam volna nyugodtan. Nem tettem persze, mert figyeltem a leányt, hogy hogy megnőtt, milyen értelmesen beszélget, megértette, hogy az övet sem szabad kikapcsolni.
Szóval amennyire rettegtem az úttól, épp olyan akadálymentesre sikeredett.
Eindhovenből az utat Rotterdamig észrevétlenül átbeszéltük. Enikő vacsorára gyorsan összedobott egy isteni vacsorát: olasz temperamentumú halat. Illusztrálni is fogom hamarosan, egyelőre technikai gubanc miatt napolom.

Technikai gubanc elharitva. Im kepek: