2008. június 9., hétfő

Hatvan csapás



DeákBill vezeti a mahasz listát a Hatvan csapás albummal. Úgy érzem, ez nem semmi. Leelőzi Madonnát, Lilly babát, nellifurtádót, bonjovit, ándréjábocséllit stbstb. A mai zenei palettán a blues sajna már nem szokott lista vezető lenni.
Első meghallgatásra elutasítottam ezt albumot. Kedves barátaim aszonták nem a régit kell várni, hanem a megújulás jegyében hallgatni a dalokat. A Kéne egy üveg bor c. nóta szívbe markoló. Egy nagyon kedves barátomat juttatja eszembe, bár ő ledöbbent ezen kijelentésemen... Bár az is lehet magamat érzem a dalban. Nemtudom. Szép a szöveg. Szép a zene. Hmm a zene lehet szép?

A belinkelt dal sok sok emléket ébreszt. Emlékeztet, hogy ha vmit akarunk, akkor harcolni kell érte. Nem bármi-, mindenáron, de meg kell próbálni. Nem akarok nyálcsorogtatni, de én eccer kéccer jól leszívtam, mert nem akartam küzdeni. Gyávaságból, félelemből, hogy úgysem sikerül.
Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (Az esőcsepp kivájja a követ, de nem erővel, hanem gyakori eséssel.)

1 megjegyzés:

  1. Na ugye, ugye, hogy nem is olyan rossz az album? :) meg aztan ahhoz kepest mennyi kalozmasolat kerult ki azelott, hogy megjelent volna hivatalosan remek dolog, hogy az emberek meg megveszik eredetiben a mai vilagban ezt a remek kis blues cd-t Bill Papa hatvanadik szuletesnapi ajandekat :)

    VálaszTörlés