Ismered azt az érzést, mikor annyi mindent szeretnél egyszerre csinálni, és a végén semmit sem csinálsz? Kb. ez egy ilyen hét.
Nagy terveket szőttem erre a hétre, s mégsesemmi. Legalábbis egyelőre.
Tervbe volt véve az idei első kerekerdőzés. Olyan jó lenne. Enni. Napozni. Labdázni. Semmitsecsinálni.
A mai napra egy József Attila vers:
Nyár volt
Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése