miccsdonor

Megyünk kifele Hodgyaba, szép nyugodt tempóban, jön utánam egy mániákus, falu között megelőz. Mondom szép csendesen, hű, de agresszív. Erre landri megszólalt, nem agresszív ez, hanem donor... :D

Megérkezünk Hodgyaba, megsütjük a miccset, majd süldögél az oldalas is. Kérdezem landritol, te, ezt honnan lehet tudni, hogy mikor van kész? Mikor, mikor, mondja landri, hat mikor leveszem.... :D

Asztahejj. Kacagsagos volt. :D

ures vagy nemures. ez itt a kerdes

Egy erdekes felfedezesre tettem szert. Mikor Hollandiaban voltam, lehetosegem volt, hogy az autopalyan vezessek. MAjd mikor megerkeztunk Rotterdamba, akkor leparkoltam az autot, es sebessegbe tettem, az elsobe. Ez nalam automatikus, eszre se veszem. Na ekkor, azt az instrukciot kaptam, hogy legyek szives uresben hagyni, kezifeket felhuzni es akkor rendben lesz. Huuhh mondtam, asztahej, hat de... ize... en igy tanultam, az autot sebessegbe tesszuk, leallitjuk a motort, majd kuplung ki, kulcs ki. Skesz. Hollandiaban nem igy tanitjak. Sebessegbe akkor teszik, ha dombon allnak, es attol fuggoen hogy felfele vagy lefele, egyesbe vagy visszamenetbe teszik. Na kedveseim, kerlek irjatok kommentben pro es kontrat, es foleg mierteket. Hallam, mi legyen.

Seredmeny. aka seredmenytelensegesseg

Nahat nahat. Eleg rohejes eredmeny szuletett. Marmint az udvarhelyi valasztasokon. 9 udemere, 9 empepe s egy zod. A zod csavo egy fijatalember, akinek a nevevel kiplakatoztak udvarhelyt, hogy vmi mocsok empepe ellenes plakatokat akart ragasztatni szerteszejjel. Az illegalis ragasztgato lebukott, es kopott. Sakkormivan ugye, nalunk nem szent semmi, ugyhogy lofingusz. Szerintem tavasszal esment mehetunk pecsetelni, mert az egyik fel vezetoje, az egyik interjuban mar elszolta magat, hogy ha ugyanilyen patthelyzet alakul ki, megint kiiratjak a szavazast. Szep....
Amugy erre a hetvegemre csillagos tizest adtam. Volna. Ha egyesek nem kellett volna dolgozzanak ugye... De Vankujka vagyok, skancs. Szoval azt hiszem ez volt az a szombati buli, ami 10 ev mulva s eszembe jut. S a burrogasok a legjobbak hajnalban a Kossuthon vegig:D
Vasarnap enyhen szolva is ejnyebejnye volt. A csikilazra kidobtam a dnsem, de utana mar egeszen fit voltam. Aztan annyit ettunk, hogy egy egesz etiop falu hizokurazhatott volna belole. Viszont rajottem valamire, mikozben a rokonaimat figyeltem. Ok tudnak elni igazan. Azt hiszem, mi elfelejttuk, hogy hogyan kell. Es igen. Ott mindennek mas ize van. Es az eteleknek szinuk is van. A tojassarga, tenyleg sarga. A murok se halvany. Es a husok szetolvadnak az ember szajaban. Nemsemmi mocsing.
Kozben fel fullel neztem egy filmet, es az egyik vmi kerdesre azt feleli, az ember attol fel, hogy nincs ertelme az eletenek. Ahhoz kepest hogy amerikai muvi, szep mondolat.
Ezen sztem lehet filozni, hogy mi ad ertelmet. hmmm?

Korbe korbe karikaba.

Hol volt, hol nem volt, de sajnos volt egy kisvaros, ahol katasztrofalis helyzetek uralkodt(n)ak.A forgalom bena, a politikai helyzetszituacio bena, es sok a konfruntacio, mint pl gyalogos vs soforok, tanugy vs szulok, eladok vs vasarlok. Ez eddig talan sok sok kisvarosra raillene, de ezt meg kell szoroni milliókkal sakkor mar helyben is vagyunk. Na szoval ujfent valasztunk. Tanacsot. Vagy mit. Bar szerintem nem igazan szabadna ennek nevezni. Az onkormanyzat pedig egeszen futurisztikus kifejezes lenne. Inkabb marakodacsnak lehet hivni. Nezem a plakatokat, hogy kikre lehetne szavazni, es hat semmi valtozas se sincsen. Egyik felol a disznofejunagyur, a masikfelol a kiegettseg eloszobra. Es a varoslakok jotobbsege hiszi, hogy mindegy kire adja voksat, lenyegeben ugyse fog soha valtozni semmi. Sajna ehhez a szavazashoz nem szuksegeltetik a varoslakok fele, plusz egy szavazat. Igyhat talan megis raveszem magam s elmegyek pecsetelni. De tenyleg nem azert, mert allampolgari kotelessegemnek erzem. Talan inkabb azert, hogy lassak ezek az elszallt emberek, hogy igenis elmegyunk szavazni, mert erdekel a varosunk jovoje, es hogy lassak ezek a barmok, hogy egy szavazat egy ember. EMBER. Nem csak homo szavazziens.

Brrr. Na ime egy kisfilm, hogy ezek mekkora hulyenek neznek minket. Eloszor megnehezitik az eletunket a szar forgalommal. Aztan varnak turelmesen. Megvarjak a valasztasokat, es akkor elo allnak egy megoldassal. De csak ekkor. Hamarabb nem. Maskepp nem latnank be soha, hogy ok a megvaltas. Jajj.

uborka vs martini

Oszi depressziót űzendő, kitalaltam, hogy készítek martinit mazsolával. Legalábbis a receptnek valaki ezt a nevet adta, én pedig vagyok annyira vállalkozó szellemű, hogy meg is próbálom. hallamcsak mi lesz belőle. Konkrétan 28 nap mulva tudok többet, addig érik sejhajrutyutyu s pamparampapamm.
S össze kottyantottam életem első kovászos uborkáját. Hogy mi lesz belőle, nemtudom. Izgulok :) Remélem nem a szemetes zacskóm fog örvendezni a martinis kovászos uborkának mazsolával :D

ajjajjaj

Úgy döntöttem, mégsem cserélek blogot. Bár kétségkívül elég furi, hogy ezt mondom, de mégiscsak kétezerhat óta irkálok, valamint a barátaim unszolása, hogy igen maradjak meg a réginél, meggyőzött. Bár a fő oka az volt, hogy szeretem. És nem a megszokás.

De mostmár azt is tudom, hogy a szerelem nem győz le mindent. Sőt. Az csupán illúzió. És pikkpakk készvége. Na erről ennyit, nem akarok rinyálni.

Megint ráállok a szinglis sztorikra, azokat amúgyis úúúúúgy szeretem:) Éjjen bridzsitdszónsz. És Colin Firth is persze. Nyámi.

Megkezdődött a második félévem, kilenc vizsgám lesz. Ma pedig a tanárunk úgy megszivatta a bandát, hogy ha nem velem történik, hanem elmesélik, tutti nem hiszem el. Mókás ez az egyetem-begyetem tengertánc.

Ráadásul azt hiszem Dorka szerelmes. Az egyik maciját elnevezte a szeretőjéről és azzal alszik... :D Nájsz... Ha most vki arra gondol, hogy anyjalánya megverem :P

Asszem ennyi a katkaápdét perpill. De hogy még szebb legyen és még tipptiripp jutubilag belinkelek egy mostani kedvenckét. Nagyon érdekesnek találom a refrént. Smég egy két sort. Ki se találná senki melyiket :D

Quimby : Ajjajjaj - dalszöveg

Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.


Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban."

mesekályha

Ismered azt az érzést, mikor annyi mindent szeretnél egyszerre csinálni, és a végén semmit sem csinálsz? Kb. ez egy ilyen hét.
Nagy terveket szőttem erre a hétre, s mégsesemmi. Legalábbis egyelőre.
Tervbe volt véve az idei első kerekerdőzés. Olyan jó lenne. Enni. Napozni. Labdázni. Semmitsecsinálni.

A mai napra egy József Attila vers:


Nyár volt


Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

bükkösmakkos

de az elején kezdem a történetet...

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kirándulás:) Kedves Dodó barátom meghívott kirándulni Istenszékére május elsején. Naivan elfogadtam a meghívást, mert nem tudtam miről van szó. Eleve azt hittem, hogy egy hétvégi kis házba megyünk, és
kispolgári módon majálisozunk, azaz flekken, sör és mókakacagás.. Ehhez képest Istenszéke gyalog közelíthető meg, talán 15 km... Tyű meg is ijedtem, mikor kiderült. Életemben nem sokat gyalogoltam, talán összesen háromszor gyalogoltam fel a Madarasi Hargitára, de vért izzadtam minden alkalommal.. :)
Szerencsémre még volt egy budapesti lány, aki szintén idegenkedett a 15 kilométertől. Így találták ki a fiúk, hogy menjünk Bekecsbe, ami csupán 5 km, s nézzük meg a honvéd emléket. (szerk megjegyz.: "A Bekecs-tető keleti alján található egy tisztás, a Veszély mezeje, ahová érdemes egy kitérőt tenni, miután szomjunkat oltjuk a „Bökecs leve” nevű forrásból. A hagyomány szerint a fent említett mezőn tatárjáráskor védtelen gyerekeket, nőket és öregeket gyilkoltak le. Jelenleg a mezőn egy I. világháborús honvéd emlékoszlop áll.")

Vásárhelyről kb. 11 órakor indultunk el, Dodó tempójában azonban hamar meg lehet érkezni bárhová:)Tettünk egy kitérőt a Bözödi tóhoz. Utoljára 16 éves koromban jártam ott, így hát szerfölött meglepődtem, mennyire beépítették a tó környékét. Egyrészt ez jó, mert azt jelenti van pénz a vidéken, másrészt valamit elveszített a tó, valamit amit annyira szerettem benne. Más azonban nem változott. A táj még mindig csodás, a templom alázatosan enged a tó hullámainak. Remélem sokáig nem adja meg magát az ostromlásnak, és jelenlétével emlékeztet minket a múltra, és annak következményeire...

Szovátát elhagyva, Szakadát felé vettük az irányt, majd Bekecs felé elkanyarodva, néhány kilométer megtétele után gyalogosan folytattuk. Úgysincs térerő, akkor meg minek felkiáltással a telefonokat Csillával a kocsiban hagytuk..
Az erdő között kanyargó sártenger-út kis bizonytalanságot keltett bennem, de csak bizsergés szinten.
Gyönyörű az a vidék, léleksimogató. Nagyszerű időpontot választottunk a túrázáshoz. Hihetetlenül sokféle virág pompázott a réteken, tisztásokon: ibolya, kankalin, árvácska(=viola tricolor:), tőzike, boglárka, gyermekláncfű satöbbi. És ne felejtsem a bükkmakkot, azaz a bükkösmakkost :)


Dodó olyan energiával rohangált előttünk, fel a dombra, le a dombról, hogy nézni is fárasztó volt :) Többször is megállt felettünk a dombokon és infókat dobott, biztatott, hogy fenséges a kilátás, menjünk, mert érdemes...
"Bökecs levét" megkóstoltuk, isteni víz. Tiszta, hideg, frissítő. Segítségével tettük meg az utolsó métereket a tetőig (1080m).
Sajnos azt nem tudom, mennyi idő alatt értünk fel a tetőre, vagy egyáltalán hány kilométert gyalogoltunk. Ott azonban olyan látvány fogadott, hogy minden fáradságunkról megfeledkeztünk. ("Szemben velünk a Görgényi-havasok déli vonulatait csodálhatjuk: a Mező-havast (1777 m), a Cserepes-tetőt (1488 m), a Répás-tetőt (1252 m)." )

Felfelé menet, nem találtuk meg a honvéd emléket, ezért kisebb telefonálás után Dodó visszaemlékezett, hogy melyik tisztáson kell átvágni.
Mi Csillával úgy éreztük, nincs erőnk újabb dombokhoz, ezért a fiúk javaslatára, mi lányokul, kettesben elindultunk lefelé, vidáman csacsogva. Mentünk mentünk mendegéltünk, s eccercsak Csilla egy fekete dologra figyelt fel az úton. Meresztve szemünket, egy vaddisznót ismertünk fel. Ihaj csuhaj, megijedtünk. Visszamentünk 20 métert az úton, felkaptunk két botot a földről. Vártunk néhány percet, majd elindultunk, mert mi mást tehettünk volna. Közben kiokoskodtam, hogy emlékeimben a vaddisznók családostúl rohangásznak az erdőben, kis csíkos malacokkal :) Kis ijedelmet keltett bennem, hogy egy kiéhezett agglegény vagyis aggvaddisznyó makkról álmodik:) Katkanemmakk, öntöttem magamba kis bátorságot...
Csattogtattuk a botokat és remegve, de mendegéltünk lefelé. Felfelé jövet kiokosítottak a fiúk, hogy addig biztosan jó helyen megyünk, amíg a kék keresztet látjuk a fákon. Ismételten mondom, életemben nem túráztam... :D öööö városi lány vagyok :)
Noshát Csillával a kékkereszteket követtük. Pechünkre. Mert az nem az az út volt, amin feljöttünk, hanem egy sokkal sokkal hosszabb. Kb. úgy képzelem hogy egy ilyen utat: | ilyen formában tettünk meg: } :)))


Vaddisznózás után, az érzékeink kiélesedtek, már minden rezzenést felfogtak a radarjaink, ami persze -bennem legalábbis- még több félelmet szült. Aggódva figyeltem a napnyugtát. Ahogy fogyott a fény, úgy élénkült az erdőben az élet. Eleinte az őzek, nyuszik messzire elkerültek bennünket, de a távolságok, a sötétedés növekedésével, csökkentek. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha már az őzek sem félnek tőlünk, mi a szitu a medvékkel, farkasokkal...
Amit nem értettem, hogy a fiúk miért nem keresnek bennünket. Már rég utol kellett volna érniük.. A lövészárkok annyira nem köthették le őket...
Csilla bajtárssal egy idő után már vihogva mentünk, és időnként meg-megálltunk kiabálni egy hahóóóóóóó-t. Azt zárójelben jegyezném meg, mert hozzátartozik az igazsághoz, hogy rettegés foka nálam sokkal magasabb volt, mint Csillánál. Plusz nálam öncukkolás+düh is párosult. De persze nem akarok magyarázkodni.... :D Be voltam pánikolva s punktum.

Az úton felfelé egy házat láttunk, amit kutya őrzött. Aki picit is ismer, tudja milyen a kapcsolatom a kutyákkal... Hát még medveriogató kutyával. Felfelé el is sírtam magam, a pánik furcsa reakciókat vált ki az emberből...
Bajban társam, Csilla, képes volt felmászni velem a dombra, csakhogy a kutyákat kikerülhessem.

A sors iróniája, hogy a kutyákat elhagyva, megpillantottuk Dodóékat, felfelé száguldozni az autóval, vérbő szemmel. Ráadásul javasoltam Csillának, hogy kezdjünk vigyorogni,hogy ne lássák, hogy féltünk. A presztízs, az presztízs... :)
Örs kipattanva a kocsibol, nekiesett Csillának, de tkp teljesen érhető volt... Mi rossz úton kolbászoltunk, ők meg a helyes úton keresgéltek, kétszer megtették le és fel a távot, s mi pedig seholsenem voltunk...
Az viszont vicces volt, hogy ahogy megláttuk a fiúkat rögtön eldobtuk a kezeinkből a lelkitámaszt nyújtó botjainkat (mert egyébre úgyse tudtuk volna használni, max kalimpálásra...)

A kocsiban, útban Vásárhely felé, némaságba burkolóztunk. Azt hiszem a megnyugvás némasága még fájdalmasabb volt :) De tény s való, hogy még soha életemben nem esett olyan jól a szilvapálesz, mint akkor este.

Bárhogyan is, több tanúsággal szolgált ez a kis túra. Egyrészt megtudtam, hogy bükkmakk. Másrészt megtudtam, hogy szeretek túrázni. És amikor az emberlánya a világtetején széjjel néz egy cseppet, rögtön másképp néz a világra.

idézetek: http://rejtekhely.ro/modules.php?name=Gyopar&pa=showpage&pid=404