"Úgy érzem, majd szétrobbanok mindattól, amit a halál távlata és az élet megadhat. Úgy érzem, belehalok a magányba, a szerelembe, a kétségbeesésbe, a gyűlöletbe és mindabba, amit még tartogathat számomra az élet. Mintha csak minden élménytől egyre inkább felfúvódnék, akár egy léggömb, amelynek a fala túlfeszül. A legiszonyatosabb felfokozódásban megy végbe az irányváltás a semmi felé." E.M. Cioran
Jól megmondta a bácsi:) kötelező háziolvasmány: http://www.c3.hu/~gond/tartalom/20/cioran.html
Férreértésneessék kezicsókolom, nem vagyok kétségbezuhanva. Csak eccerűen fantasztikus szerintem.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy alma. Vagyis az alma. A félreértett alma. Kicsikorában emlős szeretett volna lenni, kamaszkorára már beérte volna egy hüllőnyi pozicióval is. Nem tudhatta, már mind le vannak zsírozva az állások. Megpróbált cukrászsüteményként elhelyezkedni, de félreértésből avokádóvá avanzsálták. :))) De a magját ültetve úgyis almafa csírázott.
2008. május 14., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én ennek az avokádós dolognak a spiritualis mondandóját most se értem. Alma nem esik messze az avokádóbokortól?
VálaszTörlés