hörrhörr

Ma nagyon furcsa napom volt bizonyos szempontból.
Úgy kezdődött, hogy tiszta magamtól, óracserregés előtt megébredtem. Na jó, hazafiasan bevallom, hogy égett a pokol ;) De már az is hatalmas teljesítmény tőlem, hogy nem aludtam vissza...
Vasárnap hajnali félhétkor egykedvűen baktattam a Merkúr elé bevárni az osztálytársakat. Az ucca másik oldalán, egy pasas jött szembe. Messziről észrevettem, és arra gondoltam, hogy az egy dolog nekem iskolába kell menni, de épeszű ember hova az jóistenbe császkál ilyenkor? Sigazam is volt. Nem volt teljesen épeszű. Vagyis egyáltalán nem. Fejére húzta a kabátját, éppcsak a szeme és a feje búbja látszott ki, megállt velem szemben a másik oldali járdán és hörgött. Hörr hörr mondta nekem, egyáltalán nem barátságosan. Persze, hogy ilyenkor senki se járkál arrafelé rajtunk kívül. És persze, hogy megijedtem. Rögtön eszembe jutott a kapucnis pszichopata, aki hajnali órákban lányokat fojtogatott vagy mit csinált. Na de szerencsére, első reakcióm a szájjammal annyit mondatott: NA AZTÁN! Úgyhogy a csávó tovább állt. Adrenalin fent az égben... Reggeli ébresztőnek viszont ez azért túlzás.

Saztán mikor mentem Dorka után, a táborban egy pasi fényes nappal aszonta Szia Csinos vagy. Vagy valami ehhez hasonlót. Hát nagyon meglepődtem. Paff.
Saztán mikor Dorkával mentünk hazafelé, szembementünk egy idős házaspárral. Megálltak és úgy beszélgettünk, mintha legalább a nagyszüleim lennének. Vagy 3-5 percet bájcsevegtünk.

És hogy mi volt a mai nap csúcsa? Egyértelműen a vacsora. Még soha nem dicsértek meg ennyire. Így teljesen más értelmet nyer a konyhatigriskedés. De ha így folytatom, az is lehet tündér leszek...