milliondollárbéjbi tipptiripp

Na Bekk tu rieliti. Bekk tu ríl lájf.

Cigiabbahagyás következtében meghíztam. Vagyis az is lehet az evés következtében... ;)
Ha jól belegondolok, jobb mint a 2007 gebesedésem. De attól még a nadrágjaim nem jönnek rám. Szal járogattam fitnessbe. És már félévnyit járogattamforma, mikor észrevettem, hogy van boxterem vagy mi a neve. Ma pedig eljutottam oda, hogy félveóvatosan belekalimpáltam a zsákba. Hát a kezem az nemvéleményesen tönkrement. De attól még annyira imádtam. Holnap a lábam is lerúgom. És én leszek a milliondollárbéjbi ;) Jajj szeretnék boxolni, ha vki tudja, hogy Udvarhelyen hol van ilyesmi vagy vané legyenoan kedves sírja meg.


Utóiratjelentem, már nagyjából jólvagyok. csipcsipcsokavakvarjucska HESSSSSS

segykisHervayzás sem maradhat ki. ajajjajajj


FARKAST ŰZÖL SZEMEM MÖGÉ...

Farkast űzöl szemem mögé,
kutyát uszítsz kezeimre,
nem látod meg szavaimat,
magam ellen kényszerítesz..

Ne is segíts! Ne is segíts!


SZÓ

Egyetlen szóval
meg tudnánk ölni egymást.

Annyira szeretsz.
Annyira szeretlek.

Szólsz hozzám - már nem te vagy.
Szólok hozzád - már nem én vagyok.

Hangodban hallgat a válaszom.
Hangomban kiált a válaszod.

Ne is mondd, hogy ezért meg azért!

Már attól a szótól sem félek,
amivel meg tudnánk ölni egymást!


A MONDAT FOLYTATÁSA

Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled.
Nincs mit tennem, téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünket, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinktől. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál?
Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bujkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmetesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj s a föld minden halála, háborúja.
Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben.
És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen.
Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben...
Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon.