gorog

A tegnapi nap nagyon fantasztikusra sikeredett. Azzal kezdtuk, hogy elvonatoztunk Hagaba Dorkaval. Csak 15 percnyi vonatozas. Hagaban pedig 25 percet troliztunk a tengerpartig, ahol Eniko vart minket. Elmentunk ebedelni a Pasta Companyba, isteni finom lasagnat ettunk, bar az altalam ismert lasagnatol teljesen eltert. Aztan kisetaltunk a tengerpartra, s ott lustiztunk szinte egesz nap. Persze beiktattunk egy csuzdazast, zsirafos szokdosest is. Este hatkor randiztunk Enikovel, bevillamosoztunk Haga belvarosaba, s egy jot Leffeztunk a Havanna c. kis pubban. Mikor Sandor csatlakozott, atvonultunk testuletileg egy gorog etterembe, a Knossosba. Nagyon szeretem azokat az ettermeket, amikben palinkaval varjak a beterot. Itt is igy volt, kaptunk finom ouzot. Ugynevezett starterekkel kezdtuk a vacsit. Kaptunk vmifele vinetakremet, ikrakremet es panirozott mezes fetat. Rajottem kozben, hogy izlik a mezes kigyouborka, nagyon erdekes parositas.
Noha felhivtak kedves figyelmem, hogy csak kostolgassam az eloeteleket, nehogy jollakjak, nem vettem komolyan a figyelmeztest es sajna nem tudtam mindmegenni a foetelt, amirol el kell mondjam isteni volt. Vegyes talat rendeltem, hogy minel tobbfele izt tudjak megkostolni: muszaka, baranysult, steak, tzatziki s meg valami szuflakit, vagy akarhogy is irjak :) Ittunk egy jellegzetes gorogbort a vacsora melle. Gyanta tette izgalmassa az izet.
Dorkanak nagy sikere volt, meg a konyhaba is bemehettunk, mig a fagyijat osszeallitottak. A szakacsok is mind jokedvuek voltak, kacagtak nekunk. Zarojelben jegyzem meg: a gorogpasik tenyleg jok:)

Ejjel 11re erkeztunk meg Rotterdamba, senkit nem kellett ringatni...

semmi

Ma nem csináltunk semmit. Néztük, hogy esik az a fránya eső.
Így hát bánatunkban egész nap ettünk és ittunk. Garnélarákos rizottot készített Sándorka. Isteni finom volt. Ez volt a nap fénypontja.


Napisten ragyogj fel. lécciléccilécci.

csokibácsi

Tegnap a belvárosban császkáltunk egész nap. Bámultunk s ámultunk. Bementünk mekdónáccba fagyit venni, s eccer csak Dorka elkezdte szajkózni: Anyuuuuuuuuu, néééé, csokibácsi csokibácsi... Valahogy örvendtem hirtelen, hogy a hollandok nem tudnak magyarul:)
Érdekes dologra figyeltem fel. Kettőre rögtön.
Ahhoz, hogy eljussunk a belvárosba, át kell vágtassunk a Rotterdam Centraal állomáson. Ott mindig tumultus van. Sokféle népség járkál. Dorka mindig meg van szeppenve. Meg se mukkan míg átérünk.
Este vacsoránál általában angolul társalgunk, Dorka szép csendben eszik, semmiduma. Ez pedig nagy dolog tőle... Napközben pedig újabban "angolul" karattyol, s engem angolul beszéltet. S mikor megyünk le a lépcsőn, akkor csak és kizárólag románul hajlandó a lépcsőfokokat számolni. Megtanítottuk néhány holland szóra (köszönés, megköszönés stb) isteni jó a kiejtése.
Kár, hogy felnőttként már nem vagyunk ennyire fogékonyak.

förszt

Dorka első fénykepei. :D

vizcsepp

Kimentunk Dorkaval a kozeli parkba, de utkozben elkapott az eso. Erdekes modon a babakocsi esohuzatja csupa viz lett, de a ruham abszolut nem azott el. Csomoan jarkaltak az uton, esoernyo nelkul, mintha nem is csorogna viz az egbol.
Delutani alvas utan, ujra kimentunk a parkba, eso elallt, istenien ereztuk magunkat.
Este Eniko padlizsant keszitett romai modra.

elsodik

Tegnap délig aludtunk. Jó érzés a szabadságos nap elsőjén délig aludni.

Ahogy aztán összevakarodtunk, kimentünk sétálni Rotterdam egyik parkjába. Lerúgtuk a ciponket es mezitlab ugrabugraltunk a fuben. A meztelenségről jut eszembe, a park tele volt pucerpasi szobrokkal. Ott ácsingóztak az épületek előtt, a tetején, a fű közepén, mindenhol. Képzelem micsoda ribillió lenne otthon, ha bár csak egy pucérpasiszobor a dzsungelparkban ácsingózna.

Képeket rakicsálok remélhetőleg már ma este.

út

Szóval. Az utazás. Budapestre végül busszal mentünk, Dorka Kolozsváron csatlakozott. Annyit csacsogott, tereferélt, imádta az egész busz. Az egyetlen gondom az volt, hogy nem tudtam aludni. Félóránként felszöktem. Szerencsére Dorka végigaludt, így másnap is vidám volt egész nap. Sajna hajnali 5re már megérkeztünk Budapestre és a repülőnk csak délután négykor indult... vagyis szállt.. Jöttünk-mentünk, s valahogy eltelt az a pár óra. A csekkint még ilyen hamar sose intéztem el. Kb 10 perc alatt bent voltunk a terminálban, s ebbe beleszámolom a csekkint, útlevelet, vámot.
A repülőút jó volt, bár erős turbulenciák is voltak. Szinte végig a biztonsági övet magunkon kellett hagyjuk. Rám tört a szokásos álmosság repülés közben, Dorka persze teli volt energiával. Mázlimra a harmadik ülést egy kedves pasi foglalta el, végig beszélte az utat Dorkával, szunyokálhattam volna nyugodtan. Nem tettem persze, mert figyeltem a leányt, hogy hogy megnőtt, milyen értelmesen beszélget, megértette, hogy az övet sem szabad kikapcsolni.
Szóval amennyire rettegtem az úttól, épp olyan akadálymentesre sikeredett.
Eindhovenből az utat Rotterdamig észrevétlenül átbeszéltük. Enikő vacsorára gyorsan összedobott egy isteni vacsorát: olasz temperamentumú halat. Illusztrálni is fogom hamarosan, egyelőre technikai gubanc miatt napolom.

Technikai gubanc elharitva. Im kepek: