förszt

Dorka első fénykepei. :D

vizcsepp

Kimentunk Dorkaval a kozeli parkba, de utkozben elkapott az eso. Erdekes modon a babakocsi esohuzatja csupa viz lett, de a ruham abszolut nem azott el. Csomoan jarkaltak az uton, esoernyo nelkul, mintha nem is csorogna viz az egbol.
Delutani alvas utan, ujra kimentunk a parkba, eso elallt, istenien ereztuk magunkat.
Este Eniko padlizsant keszitett romai modra.

elsodik

Tegnap délig aludtunk. Jó érzés a szabadságos nap elsőjén délig aludni.

Ahogy aztán összevakarodtunk, kimentünk sétálni Rotterdam egyik parkjába. Lerúgtuk a ciponket es mezitlab ugrabugraltunk a fuben. A meztelenségről jut eszembe, a park tele volt pucerpasi szobrokkal. Ott ácsingóztak az épületek előtt, a tetején, a fű közepén, mindenhol. Képzelem micsoda ribillió lenne otthon, ha bár csak egy pucérpasiszobor a dzsungelparkban ácsingózna.

Képeket rakicsálok remélhetőleg már ma este.

út

Szóval. Az utazás. Budapestre végül busszal mentünk, Dorka Kolozsváron csatlakozott. Annyit csacsogott, tereferélt, imádta az egész busz. Az egyetlen gondom az volt, hogy nem tudtam aludni. Félóránként felszöktem. Szerencsére Dorka végigaludt, így másnap is vidám volt egész nap. Sajna hajnali 5re már megérkeztünk Budapestre és a repülőnk csak délután négykor indult... vagyis szállt.. Jöttünk-mentünk, s valahogy eltelt az a pár óra. A csekkint még ilyen hamar sose intéztem el. Kb 10 perc alatt bent voltunk a terminálban, s ebbe beleszámolom a csekkint, útlevelet, vámot.
A repülőút jó volt, bár erős turbulenciák is voltak. Szinte végig a biztonsági övet magunkon kellett hagyjuk. Rám tört a szokásos álmosság repülés közben, Dorka persze teli volt energiával. Mázlimra a harmadik ülést egy kedves pasi foglalta el, végig beszélte az utat Dorkával, szunyokálhattam volna nyugodtan. Nem tettem persze, mert figyeltem a leányt, hogy hogy megnőtt, milyen értelmesen beszélget, megértette, hogy az övet sem szabad kikapcsolni.
Szóval amennyire rettegtem az úttól, épp olyan akadálymentesre sikeredett.
Eindhovenből az utat Rotterdamig észrevétlenül átbeszéltük. Enikő vacsorára gyorsan összedobott egy isteni vacsorát: olasz temperamentumú halat. Illusztrálni is fogom hamarosan, egyelőre technikai gubanc miatt napolom.

Technikai gubanc elharitva. Im kepek:

rock

Bármennyire is igyekeztem, nehezebb lett a csomagom, mint ahogy terveztem. A babakocsi is nehéz, így összecsomagolva. Gurítani könnyebb lenne:D

De már csak egyet várok. Hogy megérkezzünk. Ez az egyik hobbim. A megérkezés. Az utazást is szeretem, de a megérkezés a legjobb.

Kerouac most simán lecsapna, hogy ezt mondom (szerinte úton lenni boldogság, megérkezni a halál.) na de ez nem a hatvanhatos út lesz.

zsúfolt

Ez a hét nagyon zsúfoltra sikeredik, úgy néz ki.
Szerdán volt az utolsó napom a munkahelyemen. Délutánra búcsúpartit szerveztem. Nem sok mindenkit hívtam meg a kollégák közül, valahogy az vezérelt, hogy nem akarom senkire ráerőltetni magam. Osztályon belül sem hívtam mindenkit, de ezt viszont mindenki simán megértette:)
Noha megígértem, nem sírom el magam, nem sikerült tartanom magam ehhez. Öt év. Nekem sokat jelent. Hiányozni fognak ezek az emberek, a munkám, a kialakult életritmusom. De bármennyire szomorú is vagyok, úgy érzem, muszáj volt megtennem ezt a lépést. Már írtam, hogy ez a szakítások éve: ez is egy része az átalakulásnak.
Még a partizás után, szerda éjszaka az ócittal átmentünk vásárhelyre, hajnali 4re érkeztünk, azt hiszem. Hogy hogyan tudtam reggel 7kor felkelni, az azóta is rejtély. Egy kedves emberrel kávézni, az persze jó hajtóerő.
10-11korul indultunk azt hiszem tovább Szebenbe. Már nem tudom.
Szeben. Na igen. Az álomváros. 2007 előtt is annak láttam, de most ha lehet még tündöklőbb. Tökéletesnek ígérkezett a nap. Már jó néhány hete erre az érzésre vágytam: kellemes-másnaposan utazni, és lehetőleg süssön szembe a nap. Arrafelé talán még siettünk volna, de nem csak én voltam lelassulva, így hát kellemes tempóban haladtunk. Nem is reméltem volna, hogy az a nap csak jobb és jobb lesz.
Rég jártam Hermanstadtba, a tavalyi Jethro Tull koncert nem számít, mert akkor nem Szeben volt a főhős, hanem a koncert. Szóval talán 4 év is eltelt, mióta arra jártam. Rengeteg minden megváltozott, körforgalmak nőttek ki a semmiből, épületek szépültek újjá. Az iskolám is fogta magát és elköltözött. Nehezítette a dolgom, hogy alig ismertem rá a városra, idő kellett míg felvettem a hangulatát és belerázódtam. Aztán végül 3 épület, 4 titkárnő és két darab kapus vezetett el Missziz Morchoz. Róla tudni kell, hogy a bürokrácia koronázatlan királynője. Adj uram hatalmat a tudatlanoknak s aztán imádkozz... Mikor betoppantam a birodájába, és tört románsággal előadtam bánatom nem igazán éreztem, hogy ez a Nő, aki megoldja a problémám. Aztán sok vigyorgás, sajnáltatás, egyiklábról a másikra álldogálás s persze a személyes varázsom megtörte a jeget. Még mosolygott is. Elvileg utolsó, végzős évre iratkozom az idén, s mégha soksoksoksoksok különbözetit kell is letegyek, mégiscsak kezdhetem írni az államvizsgadolgozatomat.
A hazafelé út pedig feltette a pontra az i-t. Sok minden belefért: beszélgetések, amik már rég kikivánkoztak, de nem volt hozzá megfelelő fül, fotoszessön. Link.
Ezek kizárólag Dodó fotói, kopirájt:D

Zsúfoltsághoz még hozzájön, hogy holnap utazunk Budapestre, s vasárnap irány Rotterdam. tipptiripp subidubi. És ráadásul sejhaj rütyütyü :)

skáncs

jajj. Ma a strandon volt egy fiú. Azt hiszem az egyik legszebb testű fiú, akit valaha is láttam. ÓÓÓÓ. De miért is kellett megszólaljon. Illúzió rombolás.. Oda ment hozzá egy csillogó szemű kisfiú, és mégkérdezte tőle, igaz, hogy tud ilyent meg olyant ugrani a trambulinrol? Bólintására a kisfiú kérte, hogy mutassa meg. Erre a pupák félvállról odavetette: nincs gyereknap. Mondjuk innentől kezdve már többet nem hittem neki. Szerintem úszni sem tud, nem hogy levegőben csavarokat mutatva csobbanjon a vízbe. Még szívatták sajna a haverjével a kiscsákókat, közben pedig büszkén néztek szerteszéjjel, hogy látja-e őket valaki. Ejj pedig sokkal izgisebb lett volna, ha mondjuk a Bűn és bűnhődést olvasta volna a strandon. Akkor legalább aszittem volna, hogy ez vmi perverz animációsfilm:)
Nah, mindegy éljen a nyár.

utóirat: kedves fiúk, nehogy asziggyétek, hogy csak ti legeltetitek a szemetek a lányokon. Mi is szeretünk nézelődni. De azok a rövidnadrágszerű förtelmek nem vizibugyik. skáncs.