Képzejjétek el. Ma csomót kellett szaladgáljak a pénZügyre. Eddig nincs is semmi érdekes. A közalkalmazottak mostanában kezdtek kedvesek lenni. Ideje is volt. No de még ez se izgi. Ülnek a kellemessé légkondicionált birodájukban. És bazz+ annyi eszük már nincs, hogy az ablakot addig becsukják. Jajj. Hogy egyem a zúzájukat. Néhány hete szóltam már kedvesen hogy ejsze ez így nem lesz jó, mert hijjába fújja a masina a hideget, ha az ablakon bejön a harmincöt fok. Akkor bambatekintettel kérdeztek rejjá, tényleeeg??? Na de mindhijjába. Most is pontfiksz úgy beengedték a negyvenfokokat az ablakon. Megnézném a villanyszámlájukat...
És valamiket idemásolok, egy könyvből, amit most olvastam újra. Mindenkinek ajánlom, elgondolkodtat.
"Szép idők voltak - mosolygott a csősz -, de a kezdetek mindig ilyenek. Ahány kezdetet ismerek a történelemből, az mind ilyen volt. S ha a folytatás jó, akkor én azt mondom: mindent sürgősen el kell felejteni."
"Azok a dolgok visznek a sírba, amelyeket nem mondhatunk el valamilyen oknál fogva. A sok el nem mondott mondat - és sok ilyen van - méregként emészti a szervezetet. Azt hiszem, rengeteg halotti bizonyítványon lehetne a halál okát így feltüntetni: "Nem tudta elmnodani, vagy nem engedték, hogy elmondja a panaszait, a gondolatait. Vagy nem vették figyelembe őket."
Király László, Kék farkasok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése