püff

Hiányoznak a versek. Emlékszem középsulis koromban, gépírás órára, verseket gépeltem. Bakfis mivoltomból adódóan, javarészt szerelmes verseket. Püföltem az írógépem, csattogtattam, szegény szomszédok... És ha készen voltam a gépeléssel, és hibátlanra sikeredett, akkor olvasgattam, ízlelgettem a verseket. És most hiányoznak. Hervay, Szilágyi, Szabó Lőrinc, József Attila, Ady, Kassák, Radnóti. Hirtelen ők jutottak az eszembe.

ÁLMOMBAN ENYÉM VAGY
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
( József Attila )

EGYSZERŰ VERS
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
( József Attila )

Mibe döglök bele?

Hidd hát, hogy szabad vagy!
Nesze, itt az illúziód, ragaszd a falra!
Ha neked jó az ilyen szabadság,
amibe beledöglök.

Ha neked jó. - Persze, véd a telefon
meg az udvariasság meg a diszkréció meg minden.
Senki sem tudja, hogy rohadt gyarmat vagyok,
mert neked illúzió kell,
mert neked eleged van a felelősségből
meg a kötelességből
meg az „egész nap azt kell tenni, amit más akar”-ból.
Hát csináld azt, amit akarsz!
Amire éppen kedved szottyan.
Ne törődj vele,
hogy beledöglök.

Az istenit! Ha ennyit se lehet,
hát otthagysz,
és abba beledöglök.

Világos, hogy otthagytam a pasast
és most beledöglök.

(Hervay Gizella)