Haldoklik a netbookom. Még rajta van a lélegeztetőn, de ha a következő 48 órában nem tér magához, akkor valószínűleg szervátültetés lesz a vége, izé billentyűzet. De úgy megszerettem azt a kicsi egérkét, hogy hiánya valóságos elvonási tüneteket produkál. Nem jó megszeretni a tárgyakat. Bár ezt ennyi erővel emberekre is lehetne érteni. Márpedig szeretni jó. Csak ha elveszíted, vagy úgy tűnik, hogy el fogod veszíteni, a szomorúság is borzalmas. Az űr, amit maga után hagy... Erőnek erejével kell folyamatosan eszünkbe juttatni, hogy a boldogság, amit szerzett, az felülmúlhatatlan. S az űrt előbb-útóbb betölti valami más. Jobb. Szebb. Több.
Ejsze.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése