once...

Nemrég egyik legkedvesebb barátnémmal megnéztünk egy filmet. Kicsit unalmasnak ígérkezett, de úgy gondoltuk, hogy abban a másnapos helyzetben belealudni pontfiksz jo lesz. Sazhogyne. A film végére, ha lehet még szerelmesebbek lettünk, mint vagyunk, pedig aszontunk ennél tovább úgysesincs. Nem szeretnék sokat mesélni a filmről. A porszívó, meg az egyszerűség. Ez fogott meg. És még valami. A ZENE. Így, nagybetűvel. Mert hogy, nem lehet betelni vele. Ha szerelmes vagy, azért hallgasd. Ha szerelmi csalódott vagy, sírhatsz. S ha egyszerűen tetszik, akkor csak azért. Nem tudom másra milyen hatással van ez a zene a film nélkül. Azt láttam, hogy a jútjúbon glenhansard+markétaIrglová egyből sok találatot hoz, és főleg sokmilliós nézettségű klippeket.
Rám óriási hatással volt a zene. A stílus, a szöveg (amit nem is mindig értek teljesen, mert nem heppi s trálálá szöveg). Indie muzsi. Két dal is van, ami hatással volt rám. Az egyiket belinkelem, nagy népszerűségnek örvend youtube-on, úgyhogy a popularitáshoz még mindig van érzékem.


Saztán még van valami, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Ha megölnek akkorsem.
Kitalálták az átalányadót. Az okosak. Van benne ráció. Mármint tényleg soksoksoksoksok cég suskusmuskuzik, hogy ne fizessen adókat. Rendben, őket is meg lehet érteni, hisz őrülten sokat kell fizetni. Naná, hogy csalnak. De ahelyett, hogy ez a qrva állam a becsületeseket pártolná és tekintettel lenne a válságra. Basznak mindenkire magasból. Kiből lehet a legkönnyebben pénzt kiszedni? Aki eddig is fizetett. Aki eddig nem, az ezután se fog, még akkor sem, ha elnevezzük átalánynak, pedig a lányoknak ugye szivesen..;) Na mindegy. A cél az eladósodás. Románia teljesen szarság, de nem igazán tartozott senkinek. Sakkor húsz év eltelik az átkos óta, és kölcsönre szorulunk. Néha, az az érzésem, hogy szándékosan viszik csődbe az országot és mindenkit, aki ki tudná húzni a pácból. Mert minél több az adósság, annál jobban lehet manipulálni valakit. Ez a huszonegyedik századi gyarmatosítás. Nem számít milyen zászló lengedez. A hatalom a lényeg. A hazafiasság lemondott. Aki az, mint flores, azt secperc alatt kivégzik, holmi terrorizmus duma alatt. Főleg aztán manapság bárki lehet terrorista, aki az épp hatalmon lévő hatalom ellen küzd valamiért. Tök jó találmány, kár hogy nincs ilyen nobeldíj. Illetve dehogy kár. Megnéztem Kepes riportját Floresről, és azt hiszem követendő az a pasas. Fél/Negyed zsidó létére iszlám vallásra tért és stb stb stb. De úgy érzem őt nem a nagy szavak vezérelték vagy az adrenalin, vagy a kíváncsiság, vagy akármi, hanem a józan érvek, az igazságosság. Becsületpijonyír szavamra, semmit se tudok a bolívelnökről, meg az ottani helyzetről. De tény, hogy biztos nem normális, aki a drogok legalitásáért küzd... (nagyhaszon az országnak...mások kárára). Eduardo Rózsa Flores tiszteletem. Hős vagy. Bárhogyis. Szerintem...