Néha úgy gondolom, semmi pénzért nem lennék még egyszer gyerek. Nehéz lehet kiigazodni ebben a felgyorsult világban. Annak idején komoly küzdelem volt eljuttatni egy szerelmes levelet a kiszemelt fiúnak. Ma egyszerűen írsz neki egy sömösöt, vagy hájfájvon édibédi kommentárokat írsz a képeihez. Pedig a nehezen elért siker gyümölcse a legzamatosabb. Visszaolvasva magam, olyan lettem, mint az öregasszonyok gyermekkoromban, akik folyton "bezzeg az én időmben"-t sóhajtoznak. Nem. Nem sírok vissza semmit, éljen a huszonegyedik század: előnyeivel hátrányaival. Sőt.
Dorka napközije egyszerűen fantasztikus. Járnak pónigolni Homoródra és ez nekem még mindig annyira hihetetlen, hogy a kicsilányom már pónigol. Ezenkívül járnak bábszínházba. Lassan meg vagyok győződve, hogy aktívabb szociális életet él, mint én. És még a tojáshéj jóformán a fenekén van :) Hajrá. Kifejezetten örvendek minden ilyensminek. Hadd tágujon a puppilája a világra. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése