úton

Történt, hogy fent voltunk Dorka keresztapujanal a Csereháton. Úgy egyeztünk, o felvisz, majd taxival hazajovunk, hogy tudjam megkostolni a teli Tuborgot, ami ugyebar az egyik nagy kedvencem, de az idei tel úgy elmult anelkul, hogy megizleltem volna. (Mi lett a hatekony marketinggel? Bezzeg ilyensmiert vizsgan elvagnak a mucskok.) S ez eddig rendjen is lett volna, de a taxi muszaj volt hazafele, a megszokott utvonaltol elteroen, masfele hozzon, mert apropenz hianyaban fel kellett valtassam azt. Igy esett meg vala, hogy olyan utvonalon jottunk, ahol Dorka meg eleteben nem jart. Ket perc utan erossen feszengett, kinlodott, aztan csak kinyogte, Anya, biztos, hogy hazajutunk? Mondom, egesz biztos. De, anya, en meg sose jartam itt... Feleltem a teljes bizonyossag meggyozodesevel: Cseppem, ezerbiztos, csak Eperket kimelve, sose jottunk ezen az uton, ami ugyan rovidebb am, de razosabb. Hat az egyetlen génnyúlványom nem nyugodott meg, sőt, elore dolve figyelt, kapaszkodott, szorongott. Erdemes lett volna latni az arcat, mikor az altala ismeros utra rakanyarodtunk. A biztonsag-erzese szart magasrol az ujdosagra, vagy akar a kalandra. Azert mindenesetre felelmetes, hogy a homoszapiensz, ennyire vagyik a megszokottra. Most aztan tenyleg az a kerdes, hogy a megszokottsag mindig gyoz? Azaz inkabb legyen a megszokott szar, mintsem az uj bizonytalan, de talan jobb? Gondolom ez utobbi, mert egybenkent, most gyergyafenynel, farol csungve irnam ezt a blogot, ...

Dorkat a lifthez erve, megdicsertem, milyen ugyes, igy ismeri Udvarhelyt, erre fejet felemelve, buszken kerte ki maganak, o nem ugyes, hanem okos... Amen.

hovirag

aszta hejj. szinte tavasz van. Azt mondtak az okosak, hogy hetvegen meg megcsikorgatja a fogat a tel, de beletorik a tavaszba. Eljen a hovirag.

ketezertizenketto

Megneztem a ketezertizenketto filmet. Egy ujabb "megdoglunk az egeszen a vilagon" eposz, raadasul fantasztikusan kivitelezett film ebbol a szempontbol. A megdogles alol kivetelt kepeznek a gazdagok es a politikusok. Na ennyit az evolucios elmeletrol es gyozzon az eletrevalobbrol: kepzelem micsoda geneket menekitenenek at a neksztdzseneresonnek. Am de ezt ok is igy kepzeltek, es gondoltak am a genallomany frissitesere. Megengedtek az elitnek, hogy hozzanak magukkal valakit.
Sakkor el kezdtem torpolni. Nem azon, hogy kit vinnek magammal, hanem, hogy van-e olyan ember a foldon, aki engem valasztana?
Aztan megneztem a a becstelen brigantykat is. TIF film az en reszemrol, nem a dij, hanem a tudjaistenfasza. Mindig baromsagnak tartottam egy egesz nepcsopot eliteleset helyben felszallassal. Rendben utaljuk a ciganyokat. De ne mindegyiket, hanem azokat,akik mellett felek vegig menni nappal az utcan, mert tutti belemkotnek, es azok miatt, akik ingyenelok, es azok miatt akik mocskos budos semmirekellok. De azokat, akik becsulettel helyt allnak, ne buntessuk a tarsaik miatt. Nem az o bunuk. Szoval, csak azert mert valaki a masodik vilaghaboruban a nemet hadseregben szolgalt, nem biztos, hogy hibas a tobb milla zsidohalalert. Sot. S a skalpolas? Hat khm. Az vinetunak se allt mar jol... Pitt urfi egy isteni muvesz, de remelem nem ezert a filmert kap oszkart. Ellenben Ch. Waltzal, aki viszont tokeletes volt. Sot. Fenomenalis. 99.99%ban neki kell nyernie. Nemtom kikkel konkural, de ra szavaznek.

sippsupp

Volt egyszer, hol nem volt, az Operencias tengerenis tul, de meg az uveghegyen is tul, ott ahol a kurtafarku malac lakott. Azaz ott volt egy allatkert. Voltak benne mindenfele allatok, mint a kedves kis felelotlen Hiuz, a hiu Pava, a buszke meresz nagyszaju Zebra, a nagyon szereny kedves kis Nyuszko stb stb. Nagy baratsagban voltak, naponta jartak malatadzsuszt inni a kedvenc palmafajuk ala. Teltek multak a napok, voltak oriasi kacagasok, s mindenfele turpissagok. Egyszer csak egy hideg teli esten, mikor a ropogott a tuz a kalyhaban, es sult a fasirt aa zsirjaban, egyszer csak betoppant a kecses Zergelany. Ugy tunt mindenki egykettore a szivebe zarta. Sot. Csakhogy egy ido utan mindenki maganak akarta a Zergalanyt. Az pedig azt mondta mindegyiknek, hogy o, csakis o a szive parja. Csititgatta, hitegette a heves fiukat, de a tesztoszteron elboritotta az agyukat, -es nem csak azt a szervuket-, igyhat harcba szalltak egymas ellen.
Hol volt mar a baratsag, a szellem felulemelkedese?
A fohoseink sarba tiportak egymast, es a Zergelany arra a kovetkeztetesre jutott, hogy neki kekzold ficko nem eleg jo, mert a dezoxiribonukleinsavbol csakis a legjobb kell. Fogta a kis kecses haccsojat es konnyed mozdulatokkal tovabb szokkent.
Mesenk tovabb folytatodna, ha maradt volna fohosunk. De nem. Viszontolvasasra.
Szep almokat.

Orak

"Úgy érzem, újra kezd elhatalmasodni rajtam az őrület. És érzem, hogy nem tudnánk átvészelni még egy olyan rémes időszakot. Nem heverném ki többé. Újra hangokat hallok, és képtelen vagyok koncentrálni. Így azt teszem, ami a legjobb megoldásnak tűnik. Te a lehető legnagyobb boldogságot adtad nekem. Többet jelentettél számomra, mint bárki más. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna, 'míg el nem ért ez a rémes kór. Nem tudok tovább harcolni. Tudom, hogy tönkreteszem az életed, és hogy nélkülem újra képes lennél dolgozni. És tudom, hogy fogsz is. Látod, még ezt sem tudom rendesen megírni. Olvasni sem tudok már. Szeretném, ha tudnád, hogy minden boldogságomat neked köszönhetem. Olyan türelmes voltál velem és hihetetlenül jó. Ezt ki akartam mondani - mindenki tudja. Ha lett volna bárki, aki megmenthetetett volna, az te lennél. Számomra minden elveszett, kivéve a te jóságodat. Nem akarom tovább rombolni az életedet. Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehetett volna annál, mint mi voltunk. V."

Virgina Woolf bucsulevele a ferjenek...

I feel certain that I am going mad again. I feel we can't go through another of those terrible times. And I cant recover this time. I begin to hear voices, and I can't concentrate. So I am doing what seems the best thing to do. You have given me the greatest possible happiness. You have been in every way all that anyone could be. I don't think two people could have been happier 'til this terrible disease came. I can't fight any longer. I know that I am spoiling your life, that without me you could work. And you will I know. You see I can't even write this properly. I can't read. What I want to say is I owe all the happiness of my life to you. You have been entirely patient with me and incredibly good. I want to say that — everybody knows it. If anybody could have saved me it would have been you. Everything has gone from me but the certainty of your goodness. I can't go on spoiling your life any longer. I don't think two people could have been happier than we have been. V.

hirtelen semmi frappans nem jut az eszembe

Boldog Uj Esztendot Mindenkinek. Mar reg keszultem irni, de az evvegi kedves teendok es a januari munkahalmazok kiszippantottak belolem minden plusz energiat. Pedig kitalaltam, hogy irok egy anti evvisszatekintot. De aztan nem volt kedvem. Nagyjabol visszatekintes, evelemzo ellenes vagyok. Sokszor ugy erzem, ha ilyent olvasok, hogy mintha bizonyitana akarna az iroja, hogy igenis elt es nagyokat alkotott. Pedig az lenne az igazi, ha masok irnanak rola. De sebaj.

Aztan napokig egett a fejemben egy iras. A toleranciarol. Marmint hogy 2010 a tolerancia eve kellene legyen. Jo lenne masok irant megertobbnek lenni es nemcsak elvarni. Szep is lenne ez az utopisztikus osszefogas. Subidubi. Na de ezt egyszer magamban kellene elkezdjem. Elarulom. Nehez. De halas.

hip hip hurra

Egy hatalmas oromot szeretnek megosztani. Az tortent, hogy boldog tulajdonosa vagyok egy gyonyoru Nikon D3000 tukorreflexes fotogepnek. Egyszeruen imadom. Meg csak most tanulmanyozom a kicsidragat, de mar tudom, hogy jo baratokleszunk.

T I P P T I R I P P