sippsupp

Volt egyszer, hol nem volt, az Operencias tengerenis tul, de meg az uveghegyen is tul, ott ahol a kurtafarku malac lakott. Azaz ott volt egy allatkert. Voltak benne mindenfele allatok, mint a kedves kis felelotlen Hiuz, a hiu Pava, a buszke meresz nagyszaju Zebra, a nagyon szereny kedves kis Nyuszko stb stb. Nagy baratsagban voltak, naponta jartak malatadzsuszt inni a kedvenc palmafajuk ala. Teltek multak a napok, voltak oriasi kacagasok, s mindenfele turpissagok. Egyszer csak egy hideg teli esten, mikor a ropogott a tuz a kalyhaban, es sult a fasirt aa zsirjaban, egyszer csak betoppant a kecses Zergelany. Ugy tunt mindenki egykettore a szivebe zarta. Sot. Csakhogy egy ido utan mindenki maganak akarta a Zergalanyt. Az pedig azt mondta mindegyiknek, hogy o, csakis o a szive parja. Csititgatta, hitegette a heves fiukat, de a tesztoszteron elboritotta az agyukat, -es nem csak azt a szervuket-, igyhat harcba szalltak egymas ellen.
Hol volt mar a baratsag, a szellem felulemelkedese?
A fohoseink sarba tiportak egymast, es a Zergelany arra a kovetkeztetesre jutott, hogy neki kekzold ficko nem eleg jo, mert a dezoxiribonukleinsavbol csakis a legjobb kell. Fogta a kis kecses haccsojat es konnyed mozdulatokkal tovabb szokkent.
Mesenk tovabb folytatodna, ha maradt volna fohosunk. De nem. Viszontolvasasra.
Szep almokat.