2009. január 14., szerda

I’ll give you love

Megint egy dal. Mostanában a dalok segítenek. Lehet, hogy túlságosan egyhangú vagyok. De nem tudok ellenállni. Pedig napok óta másról szeretnék írni. De ez egy újabb dal, amiről úgy érzem elmondja azt, amit én nemtudok, de szeretnék. És túlságosan sokat használom a de szócskát.
ezvan. nincsmitcsinálni.


Too early

I want to kiss you good morning
then have a cup of tea in bed
tell you the whole curious story
that the night put in my head
oh I’d be so eager
to hear the life you’ve led
just to make this morning
a beginning and not an end

but you always leave too early
you always leave too soon

the beginning of a new day
and not the end of a night
I’m losing this hope somehow
so I drink the last drop of yesterday’s wine
what can I do now
if only I could find
your eyelashes on my pillow
as my last chance to feel you mine

you always leave too early
you always leave too soon

someday you’ll stay and we’ll take time out
nothing to do but lounging around
that day you’ll start to know me better
I’ll give you shelter
I’ll give you love

2009. január 13., kedd

ezvan....

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
Köpni kell!
PÜ-PÜ!!!

Már megint itt van a szerelem,
már megint izzad a tenyerem.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot...
Minek? Minek? Minek? Minek?

Szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem, szerelem....
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!
Köpni kell-pü!

2009. január 11., vasárnap

Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején

Ez történt most is: ha keserűmandula-illatot érzett,
mindig az üldözött szerelmek sorsára gondolt.


Florentino Ariza egy szokványos házasság szüzességétől fosztotta meg, amely ártalmasabb volt, mint az eredendő szüzesség vagy az özvegyi önmegtartóztatás. Megtanította rá, hogy semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet. És még valamire, ami attól kezdve az életelve lett: meggyőzte arról, hogy az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.

2009. január 10., szombat

nemtudom

Különös dolog történt. Bár lehet, csak én vagyok furcsa. Szokás szerint.
Bementünk a kicsiboltba, és ott beszélgettünk a nénikkel. Az elárusító nénikkel. Dorka nagy népszerűségnek örvend a boltban. Az egyik fehérnép megkérdezte Dorkától, hogy volt-e szánkózni mostanában. Megütközve válaszoltam, hogy mégis hova menjünk szánkózni ha egyszer hav se sincsen. Erre a nő megdöbbenve nézett rám, és az mondta, hogy én hogyan gondoltam, hogy választ vár erre a kérdésre. De akkor mi a túrónak kérdezi meg? Miért kell hülyeségeket kérdezni a gyerekektől? Nem lehet normálisan beszélgetni velük? Embernek nézni őket? Annyira bosszantanak a hülyeségek. Na de az is lehet persze, hogy én vagyok a furcsa.

2009. január 9., péntek

fűrész?

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy leányzó. Selment vásárolni a testvérével. Svettek vagány nadrágokat. Skifizették. Sminden. Shazamentek. Sotthon látták, hogy az istókáldjamegazidiótákat, merthogy a lopásgátló mágneskorongot nem vették le a nadrág/okról. Sajnálatos módon nem működött a riasztó, mert akkor gondegyszál se lenne. De így az istókbasszameg, merthogy a ketyeréket nem lehet leszedni.
Nagyon hálás lennék bármi segítségnek/tippnek, ami megoldaná ezt a gondom, mert annyira széééééééép az a nadrág.

2009. január 8., csütörtök

mogyorófa virág

Ez a dal picit szövegileg túúúúúúúl depis hozzám. De attól még tetszik.
Jútjúbilag is betipptiripppezem, mert azértishogycsakna.

Még sose láttam mogyorófát virágozni. Milyen színű?


Balkan Fanatik: Csináld, csináld, jól csináld

Tele van a sötét égbolt ragyogó csillaggal,
Tele van az én szívem is keserű bánattal,
Mit ér nekem, mit ér nekem csillag ragyogása,
Ha az én bús szívemnek nincs vigasztalása.

Se nem kicsi, se nem nagy
Éppen hozzám való vagy.

Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófa virág.
Sokat ígér, keveset ad. Amit ad,... ezt ad...
Elosztották a bánatot, (csináld, csináld, jól csináld) ott sem voltam, mégis jutott...
A kibaszott életbe!

Se nem kicsi, se nem nagy,
Éppen hozzám való vagy...
Csináld, csináld, jól csináld!
Nehogy szégyenbe hozzál!


2009. január 6., kedd

Dzsengaaaaaaaaaaa

Rájöttem, hogy nem is írtam semmitsem a szilveszterről. Vagy ha igen is, nem találom hol és mit. Róza beindult. Mármint Szkle.
Szóval Zoetermeerben voltunk, Hága melletti kisvárosban. És Jengát játszottunk.
A Jenga egy fantasztikus társasjáték, nagyon egyszerű és pont ettől nagyszerű. Jókat lehet visítani a röhögéstől, jókat lehet izgulni is. Szilveszterre nekünk aztán pontfiksz jó volt. Éshát bocsika, de nagyon sok Jengás képet pakolok most fel ide. És néhány tűzijátékot is, hogy a szilveszterre újrahangolódjak :)

























Zoetermeer egy tó körül fekszik. Elsején pedig az a szokás, hogy néhány vakmerő fenegyerek és fenecsaj (de az is lehet, hogy fenebácsi és fenenéni..) fogja magát és meztelenül beleugrálnak a jéghideg vízbe.
Na mármost az idén jól be volt fagyva a tó (előre felcsákányolhatták, mert óriási jégdarabok úszkáltak). Máskor nagyjából plusz 10 szokott lenni, a szél teszi mínusz 10 érzésűvé. Na ehhez képest most -1 és -5 körül lehetett, ami a hozzáadott széllel azt jelentette, hogy én specijel 500 méter séta után teljesen szétfagytam. Na bele se merek gondolni hogy két szál fülben, hogy lehet beleugrani a jegek közé. Nem is fogom soha kipróbálni. Sajna vagy épp szerencsénkre pont lekéstük a nagy ugrabugrát, így csak a közönség tapsolását és hajrázását hallottuk. Mire odaértünk a nép már jött is el. hát szé lá ví..