2011. október 27., csütörtök

A Hold, a Nap és s Csillagok...

Sokan tudják rólam, hogy sorozatőrült vagyok, és nem izaurás izékre kell gondolni meg barátokköztre... De mégis, ritkán kap el annyira a hév, hogy itt is írjak egy alkotásról, most mégis megteszem. Hétvégém nagyjából azzal telt, hogy megnéztem a Game of Throne c sorozat első évadját. És azóta egy valamit leszámítva, semmi másra nem tudok gondolni. Az imdb.com oldalon 9,2-t kapott, tőlem minimum a csillagos 10est. Nem szeretnék spoilerezni különösképp, de egy kis összeállítást úgyis muszáj megosszak, s bár a történet szempontjából nem sokat árul el, mégis őszintén remélem, hogy azok is megértik a történetüket, akik nem fogják megnézni a sorozatot, illetve elolvasni George R.R. Martin könyveit...
S bár nem adom fel, egyelore technikai okokból nem tudok tecsőt linkelni:(

2011. október 18., kedd

Nyisz-nyisz...

Megnéztem vagyis újra néztem a The Doors c filmet, a Hairt, Forrest Gump-ot s rájöttem az élet szép, még akkor is, ha épp véres a nyakam..... :) ez nem vicc de azért kacagok:) Annyira csodás ez az ősz... :)
Nagyon szeretem...

2011. október 14., péntek

sejhaj rütyütyü :)

Tiszta véletlenül fekete garbóba, farmerbe es teniszcsukába jöttem ma dolgozni. Most tudtam meg, h ma Steve Jobs nap van.....

Ezt már nemtom letagadni.....:))

2011. október 13., csütörtök

A szikrám, nem ba szikrám:-)

Egy beszélgetés kapcsán meséltem erről a blogról Valakinek. Aztán beléptem én is. Az utolsó bejegyzésem márciusi. Hmm.
Nemrégiben azt olvastam a blogírás már nem trendi. Sőt. Egyenesen ciki. Na szerintem meg a kézírás ciki. Mégis hogyan mehet ki divatból a naplóírás, pláné, ha azzal a perverz gondolattal társítható, hogy mások is olvassák...

Mégis valahogyan nálam is kiment divatból. Pedig van bennem még kiírnivaló. Hajjaj, de még mennyi. Nemtom mással magyarázni, minthogy eltunyultam. Meg aztán a facebook az új kedvenc. Bárhogyan is lesz tovább, az elmúlt egy hónapban nagyon felrázódtam. Csak úgy forr és szikrázik körülöttem a levegő. Szeressem ezt az érzést. Annyira kábító..csábító...mámorító.
És már csak egyet tudok: Carpe Diem! Jut, amennyi jut.